fotóműremekek

már jelentek meg (jogosan) a régmúltban elégedetlenkedő hangok a fotóim tartalmát, gyakoriságát, illetőleg technikáját(lanságát) illetően, ám mit tegyünk, ez is olyan, mint a szolgáltatásos felirat (az a jólolcsóngyorsan-féle vagy), az énségemet megspékeli ugyanis ez a klassz kis mobiltelefon, mely kizárólag kiúsztatott alakokat képes megörökíteni: íme hát néhány pillanatkép a havazásosdinkból.
első képünkön azt a hóember(nekafelé)t és kizárólagos tulajdonosá(naka harmadá)t láthatjuk, mely a múltheti havazáskor épült kifejezetten ama kiskorú számára, mint azt írtam tán: volt nagy kuncogás és hangos röhögcsélés gyermek részéről a hóépület láttán (majd anyukája részéről titokban/blogban, midőn a kedves nagypapa fölkapta volt, és árnyékba állította, maradjon csak meg a lapátkezű, botfülű, kőorrú törpe - meg is maradt, jelenleg lapátját elejtette már, ugyanígy az orrát, s áll rajta vagy 6 centi friss hó, de áll, rendíthetetlenül)

eme következőn látszik kiskorú (másikharmada), amint a ma frissen épített hócica feje tetejére biggyeszt beazonosítatlan hótárgyakat, ám, mivel kép, nem hallatszik abbéli szörnyülködése, hogy há' ez hideg, de mér'?! az ábra persze azt sem mutatja, milyen vidám és jólépített cica ez.
(csak mint mellékszál, érdemes ide megjegyezzem, az említett gyermek pont a napokban jött rá, a sicc! mivoltára, azt már meglevő kifejezéstárából a hess!-sel helyettesíti, amint meglát bármilyen macskaformájút. (onnan veszi, hogy azanyja nemrég az ablak alatt ordibáló macskaegyedekre siccelt határozottan (elég hatásos, amúgy, ahogy csinálom), és ez annyira meglepő volt, hogy egyben meg is kellett tanulni. amúgy a macskákat kedveli, jelenleg csak plüssmacskája nincs, mindenmásból van. zárójelek be.

és a mai séta része volt a szomszéd havas utca átgyaloglása is, csak mint naplózva a távolságot.