2009. február 19., csütörtök

érez

g ma egyébként olyan árnyalatát érezte meg a hangomnak, amit még én is csak éppenhogy, villanásnyira gondoltam, az mondjuk leplezetlenül ingerültség volt, de asszem azt más simán figyelmen kívül hagyta volna is.
elég komolyan meg kellett győzzem utána, hogy ezen ne sírjon, nyugodtan tegye azt és úgy, annak én voltaképpen örülök (és tényleg), ha ő azt és úgy, és közben azt gondoltam, hogy ezt a fajta finomhangolást hívják áldás és átok-nak (by mr. monk)
és magamról is tanultam valamit közben, aminek még nincsen neve, sem szavai.

Nincsenek megjegyzések: