mi történt amúgy andalgóéknál

ezt már egy hete elkezdtem, aztán ott is hagytam, nem is volt rá energiám, aztán most idebiggyesztem, mert
hát szépecskén bevállalósra sikeredett ez az ünnepsorozat is.
régen én rekordokat számolgattam a mikuláscsomagok meg a karácsonyi látogatások terén, e másodikat azonban szerintem idén megdöntöttük, mondjuk olyan lelkesbüszke nem vagyok, mint akkoriban.
dátum szerint azért idenaplózom. kéretik ugorni, mer uncsi a javából, hehe

20. ujjszeletelés, kapkodás, de minden kész, látogatás a sebészeten, miközben férjek jólmegérdemelt barátozásukat töltik.
21. ez volt a bénabalféklegyünktúlrajtamár nap, de legalább itthon
22. lótfut, lótfut, este vállalati vacsora férji okon, gyermek nagyszülőkkel, én elkortyolom véletlenül valaki pálinkás koktélját, szuupper
23. pijac, felpakolunk kenyérből, pacsni nincs, gyermekkel hármasban fát veszünk, takarítunk, rendrakunk, de csak kicsit napunk, este névnapozásra távozás
24. minden végtelenül lassan alakul karácsonyba-nap, pedig azért még a vacsi is elkészült (effektíve nem specialitásom a karácsonyi főzőcske, s mégis halat eszünk, hihi, sültet, nem szardíniát), ajándékaink is becsomagolódnak, fa, rend, jókedv, MEGLEPETÉS, szóval csudijó.)
25. háromból kettő programot abszolválunk, ünnepi ebéd lent, ünnepi kuglófozás fent, ajándékaink jónak bizonyulnak, és mi is úgy kapunk, hogy az csuda, és még a hangulat is végig csúcs
26. reggel lassan fölpakolunk, s átcuccolva a városon meglátogatjuk a dédpapát, a nagynénit és a Kutyát, ki három hónapjával vezeti a 2008-as kajlasági csúcsot, gyermek hazafelé új ülésébe elhelyezve 30 mp-en belül horkolásba hanyatlik, így megkocsikáztatjuk, szép nagy kört teszünk
27. kipurcanásunk okán okosabbak vagyunk, s lemondjuk a rákosakármire (lásd apám) való túránkat, itthon nyehegünk, a dolog jó
28. végre egy gyülekezetbemenős nap, bejutunk, ami önmagában sikerélmény (új épület, előzőheti bénázásom szóra sem érdemes), délutánra réglátott (madárlátta) barátok érkeznek (kuglóf nekik is, belejöttem)
29. vidékre nyünnyögés barátnőmékhez, e és m és a és b (ebből külnös tekintettel érdekes e, kivel úgy 18 éve volnánk azok, amik, és a is, kit születését követő egy órával már volt alkalmam megtekinteni) (nyünnyögés, mert éktelenül sokkal később indultunk, mint kellett volna)
30. én itthon, próbálom behozni egészéves lemaradásaimat, nyilván sok sikerrel, de legalább főzök, hehe
31. végtelen bölcsen kisgyerekes szilveszter du 5-től (ekkora gyerekkel némiképp vicces időpont), de legalább távol a világ zajától, ott csak messzi tűzijáték-fények voltak, hang egy szál se, éjjelre haza, itt nyilván ezer tj, ám petárda statisztikailag kevesebb, mint korábbi években (háhááá!), viszont az éjjeli kétszeri egy-másfélórás ügyelet így is megvolt, ismeretlen okokból,
1. tehát az elsejét háromórás késéssel abszolváltuk, volt lencse (eddig sem és ezután sem gyekran fogom főzni)
2. és aztán a ma, melybe belefért egy vásárolás, melyet viccesen pont a kamion érkezésének időpontjára időzítettünk, tehát áruból csupán a maradékból válogathattunk, viszont estedélután mhez és phez és zshez mentünk látogatóba, lakásnézni, g végig velem kívánta eltölteni ezt az időt (ez egyre súlyosabb lesz, gyakorlatilag mindenfajta mélyedésembe -úgysmint nyakgödör, hónalj, háthomorú és egyéb-, mélyed folyamatosan, ááááhh)

hááát, ez a két hét a leírtak olvasásánál fárasztóbb volt, mindazonáltal ünnepeltük az együttlétünket, a nem-hétköznapokat, kikapcsolt engem is kicsit, mert nem a rutinunkat műveltük g-vel, hiszen itt volt a zapja végre velünk, és még nincs vége,
mert majd szombaton megyünk a színházba, jól lenézni az ajándékjegyeinket, meg vasárnapra is van mindenféle,
egy szó mint száz, lesz itt hétfő, meg szürke hétköznap is tenger sok, de ez most így jó volt.