2009. január 18., vasárnap

magyarni

ma épp arra jutott tizenkettő perc időnk, hogy eltöprengjünk, mi is áll a mi, a magyar mentalitásunk mögött. egyáltalán, hogy van-e ilyen. szuper történelmi előzmény-magyarázatokat találtunk, mondjuk nem volt semmi végtelenül eredeti az eredményt illetően.
egyszerűen csak arra jutottunk el végül, hogy ettől még ez nem magyarázat: a mindeféle felelősség ettől még a miénk.
személyesen értem, hogy az enyém. tied.
vagy ki is tudja ezt pontosan.
(valószínűleg amúgy a Heller Ágnes-könyv, a Bicikliző majom újraolvasása adja a tudatalatti apropót. mondjuk ezt a könyvet ajánlanám is, mertháthiszen "csak" egy életrajzi interjúkötet. de az, amit és ahogyan mondjuk az elején a holokausztról ír, meg annak a társadalmi-pszichológiai hátteréről, az nagyon megrendítően valós)
ez a bejegyzés nem biztos, hogy létrejött volna, ha nem lett volna az imént éppen egy elbaltázott szmogriadó Budapesten, ha nem éreztem volna azt a szénmonoxidos szívdobogást előző éjjel, meg a féltést a gyerekem/férjem miatt, s ha nem lennénk ilyenek, amilyenek.

Nincsenek megjegyzések: