2008. december 28., vasárnap

szilv

álljon itt nagybetűkkel (képletesen, persze), hogy a szilveszter és környéke minden mozzanata heves utálatomnak örvend, életemben, és azért ennyire ez már volt hosszú, hát összesen kettő ilyet bírok jónak nevezni.
egyszer a húgom született aznap éjjel (azaz nyilván január elsején), na az tényleg érdekes és izgalmas volt, tele várakozással. egyszer meg a barátaimmal volt olyan öltözzünk be annak, amik aztán végképp nem vagyunk-módra bulink, és az igazán vicces volt meg jó.
átlagban tehát húszévenként egy.
jahhaj, nem, tévedtem, voltam igazán pipec helyen, se térerő, se hangzavar, csak mi, a barátok, a jég meg hó, meg a cserépkályha, valami csuda helyen (nógrád), hát az még jó volt, szóval az átlagot tízévente egyre módosítom.
de aztán ennyi. ezen kívül a telefonfülkében alám dobott petárda jut még eszembe róla, részeg emberek, elkóborló / otthon rettegő kutyák, hangos közös visszaszámlálás, idétlen koccintások és unalom unalom és szürkeség. a karácsony csillogásával szemben valami vacak semmi. és persze ez lesz a második gyerek mélyálomból sírva ébredős, anyuapunyugtatós éjjel, egy szó mint száz
legyen már január 1.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hát nálunk azért hálistennek jóval csendesebb. Utálat a Szilveszternek nálunk is jár Leány részéről, aki attól beteg, hogy most direkte jól KELL magad érezni ilyenkor. No ez az, amitől ő befordul. Valószínűleg nem is megy sehová, amit azért sajnálok, mert mi a párommal már unalmas partner leszünk neki. Éjfélig tv-zünk a kanapén, aztán éjfélkor eljátszuk a mi kis saját rituálénkat, megtekintjük a falu tüzijátékait és aludni vonulunk. Hál'Istennek olyan nyugodt kutyánk van, hogy a légkalapács mellett egy centivel is nyugodt érdeklődéssel szemlélődött, ezért holmi durrogatásokra nem kell nyugtatgatni.

Névtelen írta...

Jaj, én is utálom a szilvesztereket. Leginkább azért, amiért a lányod is, Hawah: mert jól kell érezni magam. De könyörgöm, mi a fenét ünneplünk? Legtöbbször rám jön a bőgés szilveszterkor, nagyjából olyan, mint a szülinapom :-)). Én azt szeretem, ha egy-két baráttal társasozunk, és nem kell berúgni meg petárdázni meg feltétlenül hajnalig fenn lenni, csak ameddig jólesik.

Névtelen írta...

részvétem előre is a petárdák miatt.

én az elmúlt 3 évben a teraszomról néztem a városkapunál a tűzijátékot, nagyon jó kis hely volt erre pont. de mostmár nincs a városra néző teraszom, viszont petárdaügyben legalább megedződtem loy krathongkor.... annál biztosan nem lesz több.

egyébként asszem chatelni szoktam szilveszterkor. meg egyszer gyerekvigyáztam is.

én se értem ezt a kötelező jólérezzükmagunkat dolgot, de mondjuk én a karácsony kötelező bolondvásárlós - anyuka három napig a konyhában - kötelező meghittség / hátam közepére kívánt rokonokkal jópofizás (plusz ezért nálam totál klausztrofóbia) kombóját se érem fel ésszel. ha valakinek nem fekszik, akkor ne csinálja, és nehogy már még ő érezze magát rosszul. - ez olyan nehezen megy, sokszor tele az ember kényszerrel.

az ötnapos hosszú hétvége (mindjárt kezdődik!) viszont kedvemre való :-)

Névtelen írta...

Boldog új esztendőt kívánok szeretettel!