(ámbár lehetséges, hogy hosszú hetekhónapok óta élt velünk) de már csak az örök vadászmezőkön hozza a frászt.
anyósom gergőzött, midőn ismét megjelent a csúnya szőrös állat (erről utólag szereztem tudomást), anyósom csapkodott, g-re a frász jött, jajlepke, én közben kint mosogattam, majd egyszer csak fölsikkantottam, mert a konyhában is rámtalált a vadállat, vesztére azonban a pulton álló fűszertartó mögé vette be magát, onnan sima ügy volt a jobb létre szenderítése, ám a sikkantásom után szegény gyerekemet kellett messzemenőkig biztosítanom, hogy minden rendben, a lepke nem bánt, és akkor derült fény az addig történtekre, ennél fogva sajna egy darabig nem fogja szeretni a lepkés dolgokat (fölöttébb kínos tehát a most futó bogaras ágynemű a la ikea).
azt csak remélem, hogy ugyanaz a példány támadott mindkét helyiségben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése