meg még eszembe jutott a mai kellemes csalódásom, ahogyan ama legközelebbi tépontba betértünk, (épp előtte adtuk föl a kétoldalas, hárommellékletes irdatlanul precíz levelem a téakárminek a magyarpostán, miszerint ide nekem a felezőt januártól, és anyukátokat tiszteltetem (teoretikusan, persze)).
belépvén az üvegkalickába előszor a sorszámosztócsajszi vetette ránk magát, kaptunk, tántorogva a szívességtől álltunk oldalra, mire lecsapott ránk a teakávéosztogató csajszi (később egy másik újra), hogy kérünk-e, kértünk, aztán belemerülve a gombok nyomogatásába (ezer telefon meg laptop) lemaradtunk a sorszámunkról (egy percig nem figyeltünk, így gyerek az ember), így újra 15 percet vártunk, és így szerencsésen egy mindenttudó, végtelenkedveshez kerültünk, ki minden kérdésünket precízen, buksisimi kíséretében (virtuális túlzás, érzékeltetendő) megválaszolt, még mi kértünk elnézést a kekeckedésünkért, szóval már csak
ide nekem a felezőt januártól (amennyiben írásban nem zajlik le kedvezően a sztori, nyilván már van kihez menni),
és reszkess téakármi, mert ezentúl a legközelebbi téhómba fogok járni minden kérdésemmel. (már, ami őket illeti)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése