volt akkor az a munkamukilás, egyes férjek egyes munkahelyén, g kedvesen figyelt, figyelt, néha elmosolyodott (ejj, ezek a gyerekek-jelentéssel), a mukilást merőn nézte, nyilvánvalóan szimpatikusnak könyvelte el (nem úgy, mint ama kollégagyerek, ki a neve szólításakor éktelenül elsírta magát, szegény, dehogy ment ő csomagért), ám g sem volt hajlandó megfogni a csomagot (zizeg és egy idegentől nem fogadunk el csomagot), és ez egy jól sikerült, ámde oda-vissza kétórás utazásos este volt.
aztán pénteken végül nem jött hozzánk muki, lassan bevezetünk azért szokásokat (váá), viszont szombaton jött három is, a csokik határozott ellenállásunkra (neki) nem érkezett (igazából nekem sem), viszont narancsalmajoghurt és egy berakó volt a házimukiajándék (a két utolsónak fergeteges sikere volt ám), meg lett kisautó meg könyv (nem, sajnos nem bírtuk kivédeni az újabb radványizsuzsagiccset, medve anyám, jahhaj) (ígyhát eldugtuk, de nehéz lesz azért rejtegetni)
és én nem tudom, fogon kívül mi volt az ok, de a szombat esteéjjel egy rémség volt, a szokott kis lefekszünk, ahogyan mindig is szoktuk, az úgy végződött, hogy a végleges elalvás helyett kipattant a szemem, hát játsszukot adott elő a művészúr, és aztán még háromésfél órán át így tett, és majd összeesett a fáradtságtól (és mi is), és időnként sírt is tőle (és mi is majdnem), aztán merőben viccesen éjfél körül megetettem, ésatöbbi, és aztán letettem és rászóltam, hogy most pedig fej letesz, nem mocorog, és lenyomtam a hátát, aztán a popót, aztán a hátát, aztán rászóltam, és aztán elölről, és aztán elaludt.
huhh.
aztán a mai (vasár)nap pedig hozta a heti formulát: két tervezett programunk egyikére sem jutottunk el, hm.
hát így.
aztán pénteken végül nem jött hozzánk muki, lassan bevezetünk azért szokásokat (váá), viszont szombaton jött három is, a csokik határozott ellenállásunkra (neki) nem érkezett (igazából nekem sem), viszont narancsalmajoghurt és egy berakó volt a házimukiajándék (a két utolsónak fergeteges sikere volt ám), meg lett kisautó meg könyv (nem, sajnos nem bírtuk kivédeni az újabb radványizsuzsagiccset, medve anyám, jahhaj) (ígyhát eldugtuk, de nehéz lesz azért rejtegetni)
és én nem tudom, fogon kívül mi volt az ok, de a szombat esteéjjel egy rémség volt, a szokott kis lefekszünk, ahogyan mindig is szoktuk, az úgy végződött, hogy a végleges elalvás helyett kipattant a szemem, hát játsszukot adott elő a művészúr, és aztán még háromésfél órán át így tett, és majd összeesett a fáradtságtól (és mi is), és időnként sírt is tőle (és mi is majdnem), aztán merőben viccesen éjfél körül megetettem, ésatöbbi, és aztán letettem és rászóltam, hogy most pedig fej letesz, nem mocorog, és lenyomtam a hátát, aztán a popót, aztán a hátát, aztán rászóltam, és aztán elölről, és aztán elaludt.
huhh.
aztán a mai (vasár)nap pedig hozta a heti formulát: két tervezett programunk egyikére sem jutottunk el, hm.
hát így.
* pomogácsék hívták így, és teccett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése