az imént rámtelefonált egy csaj, irdatlanul idétlen hanghordozásban (jahhaj, de beírnám ide, ha lehetne hangotbeírni, olyan női téves fahang, rossz hangsúlyozások, mondateleji mondathangsúlyok, mintha tanították volna neki, hogyan beszéljen rosszul), ésaszongya andalgó-család? hmigen, mondom. akkor bláblábláblá jövő péntekre, menjek el a sálllálááállá...bocs, mondom, milyen kft, ápluszá, és akkor mondaná legyen szíves az önök elérhetőségét? milyen célból, kérdezi, hát olyanból, mondám, miszerint tudni szeretném végre, honnan az én itthoni telefonszámom, mert ugyebár márketing és közvéleménycélokra le van tiltva, jjjaaaa, a paragrafusjel, mondja erre lenézően, ja, mondom, abból is látszik, de nem, nem, én azt rosszul tudom (márminthogy én én), mert az nem azt jelenti (mondom erre: ?), mondom, de hát én nyilatkoztam arról, hogy....ajh, mondja ő, nekem (nekem) azért fizetnem kell a teledata kft-nek (szerk. adatnyilvántartó cég, matávkiszervezés), hogy ne lehessen használni. ??? próbálom meggyőzni, erre mondat közepén leteszi a kagylót.
hát itt fölment bennem a pumpa, azon túl, hogy kioktat, nem válaszol, pedig kötelessége volna, hát még oktalan is. (ostoba)
nagyjából ő volt az utolsó marketinges, akivel tisztességesen szóba áltam, pedig eddig mindenkivel próbáltam udvarias lenni.
5 megjegyzés:
Le kell tenni azonnal. Engem gyógyfürdőzési szokásaimról szoktak kérdezni, hogyaszongya szoktam-e a párommal (!) gyógyfürdőben, wellnesfürdőben, ilyenekben eltölteni egy-egy hétvégét, meg hogy hallottam-e Zalakarosról? Mondom ilyenkor: nem szoktam, hallottam, minden jót - és leteszem. És nem is érzem magam bunkónak. :)
Ja, egyébként én nem is vagyok benne sem a telefonkönyvben, sem a tudakozóban, sose voltam, és mégis megtalálnak! Hogy mér' is csodálkozom ezen?...
Én most leadtam a vonalasomat, így már nem fognak hívogatni. De addig durván visszaéltem az állapotommal.
Közbevágtam, hogy bocs, de én rákos vagyok, erre megfagytak, én meg elköszöntem. Tudom, nem szép dolog.
ok, tudom, nekem eegyébként is eléggé "karcos" tud lenni a modorom, de ált. nem küldök senkit sehova, csak leteszem. asszem egyszer ordítottam le valakinek a fejét, amikor a nagypapámat kérték név szerint, mert az ő nevén van a telefon, csak szegény nagypapa épp az intenzíven volt a szívbetegsége miatt (83 éves).
én azt nem értem, hogy vajon az emberek hány százaléka kommunikál velük, rendel valamit, stb, hogyhogy érdemes fenntartani ezt a marketingeszközt? nekem annyira alacsony hatásfokú módszernek tűnik, annyira nem lehet célzottan megközelíteni embereket.
az a helyzet, hogy számtalan normális telefonmarketingessel találkoztam én, akit beszervezni képtelenség, szóval itt a gondom elsősorban és mindenek felett a nyílt hazugság volt, miszerint én kell ám fizessek a számom DM titkosításáért. ez annyira nem igaz, hogy a cég, ki engem fölhív, kell fizessen (elvileg) az adataimért akár a teledatának, akár a BM-nek, ez olyan nyilvánvaló.
azt szerintem ti, mint jól tájékozott illetők (mit akarok, mit nem) el sem tudjátok képzelni, mennyi ember nem tudja, mit akar, és hányan, de hányan rábeszélhetők BÁRMI hülyeségre
(teszem azt nem régi példa, Bp-ről Hajdúszoboszlóra szervezett buszos utazás, egynapos, a buszon termékreklámmal, majd négyórás termékbemutatóval, kevéske ebéddel, és kb egyórás Hsz-nézéssel, és van, aki bevállalja, egy egész busznyi ember ráadásul...)
füles: a DM pl levélben olyan 1-3 százalékos visszajelzési rátával már sikeresnek mondható, a nagy számok törvénye, ugyebár :/
Múltkor mondta egy férfi: kedvezményes üdülést ajánl. Kérdem: ingyen adja-é? Erre ő: hát ingyen éppen nem. Mondom, akkor köszönöm, nem. Kedvesen elbúcsúzott.
Amúgy én már vagy egy éve a gyerekkel "élek" vissza, tavasszal mindig azt mondtam, hogy bármelyik pillanatban szülhetek, most meg azt mondom, hogy pici baba van, köszi, nem.
Ha bankos hív, azonnal leállítom, hogy nem kérek hitelt, ne is folytassa :-).
Megjegyzés küldése