áhh, az érzéseknek túl rövid a nap.
most már az éjszaka is.
az egyik rögzítendő érzés a napokban tört rám, ahogyan g a hordozóban ült, és a lassan szokásos helyzet megoldásán dolgoztunk (gyk nem kakil sokszor sokáig), tehát teát ivott.
a múltkori ölemben ülve ivás ordítása után először is döbbenet volt a mostani pohárkázás, a nyugi, a rutin, pedig igazán nem iszunk pohárkából (sem semmit) gyakran. és akkor jött az az érzés, ahogyan ő ott ült, és itta a pohárkájából a kortyokat, kedvesen, "engedelmesen", totál biztosan abban, hogy mivel ezt én adtam, tehát ez jó. olyan édes volt ő, és olyan nehéz érzés (olyan felelősség-szerű), hogy nehéz lefesteni.
a másik éppen nem gergős érzés, csak éppen a megreformált jahút böngésztem most este, és arra jutottam, hogy ezek -akármi is volt evvel a céljuk- egy zsenik, így kell jahút reformálni, mert rögtön annyira felmelegített, ahogyan öt évvel ezelőtti leveleimben böngészhettem két kattintással, írhattam nekik egy rövidet, háthaválaszért, s folytathattam ugyanott a böngészést.
ez nagyon jó érzés volt, mert én vagyok a régi leveleim is, meg amiket kaptam, hogy mennyire figyeltem oda azokra az illetőkre, meg az a pillanatkép, ahogyan a lelkembe ivódva állnak, s talán várnak, hogy újra megmozdulhassanak.
ha érted, mire gondolok.
olyasmire, amiről ez a szabó magda idézet is rólam szól.
szabó magda nagyon jól tudta.
nagyon hiányzik amúgy.
most már az éjszaka is.
az egyik rögzítendő érzés a napokban tört rám, ahogyan g a hordozóban ült, és a lassan szokásos helyzet megoldásán dolgoztunk (gyk nem kakil sokszor sokáig), tehát teát ivott.
a múltkori ölemben ülve ivás ordítása után először is döbbenet volt a mostani pohárkázás, a nyugi, a rutin, pedig igazán nem iszunk pohárkából (sem semmit) gyakran. és akkor jött az az érzés, ahogyan ő ott ült, és itta a pohárkájából a kortyokat, kedvesen, "engedelmesen", totál biztosan abban, hogy mivel ezt én adtam, tehát ez jó. olyan édes volt ő, és olyan nehéz érzés (olyan felelősség-szerű), hogy nehéz lefesteni.
a másik éppen nem gergős érzés, csak éppen a megreformált jahút böngésztem most este, és arra jutottam, hogy ezek -akármi is volt evvel a céljuk- egy zsenik, így kell jahút reformálni, mert rögtön annyira felmelegített, ahogyan öt évvel ezelőtti leveleimben böngészhettem két kattintással, írhattam nekik egy rövidet, háthaválaszért, s folytathattam ugyanott a böngészést.
ez nagyon jó érzés volt, mert én vagyok a régi leveleim is, meg amiket kaptam, hogy mennyire figyeltem oda azokra az illetőkre, meg az a pillanatkép, ahogyan a lelkembe ivódva állnak, s talán várnak, hogy újra megmozdulhassanak.
ha érted, mire gondolok.
olyasmire, amiről ez a szabó magda idézet is rólam szól.
szabó magda nagyon jól tudta.
nagyon hiányzik amúgy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése