hiánytengődésfacsarodás

* tönkre ment a bal lábam külső pereme, ínhüvelygyulladás a minimum, hogy beleköltözött
* a bokáim folymatosan rozsdásak, megőrülök, mennyire nem bírok járni, csak mint egy béna pingvin
* csomókban hullik a hajam, s ha összevetem ezt a másfél évvel ezelőttivel, durvább, ráadásul kevesebb mínusz sok, az sokkal kevesebb, majdnem kopasz. ezt amúgy nagyon rosszul viselem.
* egy igazi percem sincs, hogy kicsit megnézzem magam magamnak testben-lélekben.
* az alvást le sem írom.
* meg a pocakcsíkokat sem.
* a szülés utáni plusz egy kilóhoz szépen hozzáadtam valamennyisokat. ügyesen.
* állandóan visszatér az egyedüllét- és frusztráltságérzés, olyasmi mondjuk, hogy semmi sem megy időben / rendesen / ahogy elképzeltem. ezt tetézik azok a jó és színtisztán önzetlen barátokrokonokakárkik, hogy beígérik magukat, s nem jönnek (többnyire szó nélkül), vagy már rég megsértődtek, s nem jönnek / hívnak / estébé, vagy akiket én hívogatok, s akkor beszélünk, nembeszélünk, keresem, nemkeres, nemhív, nemír, nemjön.
ez amúgy rémesen bánt, ezt így igazán le sem tudom írni, hogyan, milyen mélyen és mekkorára fáj.
* a családom tüntetőleges távolléte is olyan szúróspulcsi. anyósomra nincs szó, mennyire igyekszik, persze helyzeti előny, meg megteheti, meg ilyenek, de azért mégiscsak az anyámhúgomöcsém, akik nem jönnek, nem hívnak, nem írnak. jó anyukám múltkor jött, miután elbőgtem neki a dolgot, de azért ez akkor sem szép.
* valahogy nem megy igazán a jóérzés, hogy szeressem azokat, akik nem vesznek körül.
asszem,
aludni kéne.