„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2007. december 28., péntek
korszakalkotó
fölfedezés. azt a bizonyos teát édesköménnyel és kamillával NEKEM kell meginnom, akkor hat. aaaargh. és höhö.
3 megjegyzés:
Névtelen
írta...
bocsánatot kérek töredelmesen, de ezen felröhögtem :-) remélem, akkor mostmár tényleg minden nyugisabbra fordul.
3 megjegyzés:
bocsánatot kérek töredelmesen, de ezen felröhögtem :-)
remélem, akkor mostmár tényleg minden nyugisabbra fordul.
Hú, de jót röhögtem! :))) (mondhatni, az eszköz szentesíti a célt :))))
nagyjából ez volt a célom. mármint a röhögés.
ja, meg nem árt majd évek múlva az esetleges következő gyermeknél emlékeztetni magam.
Megjegyzés küldése