idén ez nem kellemes téma, hallani sem akarok róla, senkinek semmi, aki nem hozott listát, nyilván jó okkal nem megy, s még azt sem bírom megmondani a kérdezőknek, mi mit.
és két hét alatt megint kilenc program várható, ez is hátborzongató, mert azokra a napokra tulajdonképpen el is felejthetem, hogy létezem: előtte rákészülök, közben levezénylem, utána levezetem az eseményeket, szépen úszik is a nap (a rendszerről ne is beszéljünk, pl az altatásosról, argh)
ne kérdezd meg, füli, mért kell idén is mindent abszolválni, nem tudom, szerintem ilyenek vagyunk.
és két hét alatt megint kilenc program várható, ez is hátborzongató, mert azokra a napokra tulajdonképpen el is felejthetem, hogy létezem: előtte rákészülök, közben levezénylem, utána levezetem az eseményeket, szépen úszik is a nap (a rendszerről ne is beszéljünk, pl az altatásosról, argh)
ne kérdezd meg, füli, mért kell idén is mindent abszolválni, nem tudom, szerintem ilyenek vagyunk.
3 megjegyzés:
:-D ehhh, túl jól ismersz, éppen fentem a billentyűzetemet, hogy megkérdezzem, mint a reteknek szenvedni, amikor hármasban gyönyörű karácsonyotok lehetne. - nyilván nem a karácsonnyal van a bajom, hanem azzal, ha hátborzongatás lesz belőle, a legkevesebb tekintettel arra, hogy ti mit szeretnétek. részvétem. :-(
Máshol is így van... sőt, nálunk az van, hogy mindig mi megyünk, ráadásul mindig azt hallgatom, hogy _sosem_ megyünk. Én ettől szoktam kiakadni, nem is attól, hogy menni kell.
nálunk technikailag megoldhatatlan a nem megyünk, így mindenkihez megyünk.
ez szép is, meg nem is.
Megjegyzés küldése