2007. december 2., vasárnap

áhh, szívesen

áhh, szívesen írnék én ide mindenfélét, csak azt mondjátok meg mikor, most úgy hajnali félkettő táján van pár nyugodt pillanatom.
azt írnám, milyen hiányok tengetnek.
meg megírnám, mi a nagyon jó (ez is sok van)
meg hogy hogyan szültem, azt jobbára már csak magamnak, merthát mikorisvolt.
ehelyett képeket kellett volna válogatnom, hogy holnap leadhassuk őket. a dédije ugyanis nagyon öreg, s ettpől nagyon gyenge is, de hétfőn végre jön, és akkor hadd kapjon képet is a kezébe, ne csak Gergőt.
a világ legédesebb gyereke (tudom, minden anyukának/óvónőnek/stb van ilyen terminusa) ma félegyig kukorékolt. mindig cicin alszik el este, nem tudom másképp altatni (még????), de persze ma is megkaptam áttételesen, hogy hát "ő csak letette, aztán az aludt már 4hónaposan" (és az énanyámat). ja, a világ legédesebb gyereke ma is elszundított a cicin, csak éppen az ágyba vivés utánközben még épp a kezemben megébredt, olyan riadósan, mire én is frászt kaptam. ez a közös ugrás volt a hosszú-hosszú este kezdete, arggh. a világ legédesebb gyereke amúgy azért az, mert 11ig nem nyafizott egyáltalán, s ha végül már morcosan rászóltam, miszerint éjszaka, aludni kell, estébé, morci helyett tündér helyesen rám vigyorog ("anya, ugyan már ne vegyél már mindent olyan komolyan, inkább gyere, anyukám, játsszunk, látod, az arcodat is megsimizem, na ugye"-tekintettel). ilyenkor használják a "meg kell zabálni" terminológiát azok, akik.
de hát tényleg meg kell.
de persze aludni is jó volna.

Nincsenek megjegyzések: