abba a bizonyos kajaáruházba kizárólag annak okán mentünk, hogy van akciós mosópor.
semmi másvásárolnivaló nem lebegett a szemünk előtt (esetleg csak a mikulásruha, de aztán nem).
bementünk. kavarogtunk. új hely, ravaszdi terelgetés. zsúfoltság. sorunkat utoljára, nyomozva találtuk meg a mosópor nem szezonális csali.
háromfélére vágytunk, az akciósból egyet találtunk. megkérdeztük egyszerű barátnénkat, mondá vajh van-e a raktárban további, másokkétféle akciós izé. hú, mondja, nincsen, más is kérdezte már.
agyam eldobtam, oké.
pénztár, fizet, infópult, vásárlók könyve (én olyan korrekt beírós vagyok). előtte azért még kérdeztem, van-e. nincs, mondták, ha ott nem volt. oké. beír. (nem csupán a mosópor hiánya volt a fájó, a kisebb kiszerelés -kétszer annyiért- volt, de volt egy speckó akció, utalvány "ajándékba", amiből így én kettő helyett egyet kaptam, azt nehezményeztem pluszban.)
harminc nap.
k.cs. vevőszolgálati munkatárs leveléből idéznék, mert asszem hülyének nézett, és ez volt a levél lényege: "amennyiben a jövőben kérdése merül fel termékeinkkel, akcióinkkal kapcsolatban, a boltban dolgozó munkatársaink készséggel állnak rendelkezésére."
(jó lefordítom: te, kis hülye, hát mért nem kérdeztél meg ott valakit, te kis hülye. legközelebb, ha mégy, kérdezd meg a néniket, ne csak úgy írkálj mindenféle könyvekbe. kis hülye.")
tehát kiverte a biztosítékom, és muszáj volt fölhívnom és maximális higgadtsággal a tudomására hoznom, hogy nem vagyok az.
ha egyszer lesz időm, írni is fogok nekik. esetleg egyúttal a fogyasztóvédelemnek is elküldöm, merthogy nem csupán a mosópor fontos, de a pofátlanságnak is volna határa. nem utolsó sorban biztosítanám arról, hogyha küldött volna egy ötszázforintos utalványt / tíz matricát / estébét, ami nekik ott hegyekben áll, ráadásul karácsony is jön, örökre megvásárolták volna a jóérzésemet feléjük.
és azt is beblogoltam volna.
amúgy az interspárról van szó. a név fiktív. a levélrészlet nem.
semmi másvásárolnivaló nem lebegett a szemünk előtt (esetleg csak a mikulásruha, de aztán nem).
bementünk. kavarogtunk. új hely, ravaszdi terelgetés. zsúfoltság. sorunkat utoljára, nyomozva találtuk meg a mosópor nem szezonális csali.
háromfélére vágytunk, az akciósból egyet találtunk. megkérdeztük egyszerű barátnénkat, mondá vajh van-e a raktárban további, másokkétféle akciós izé. hú, mondja, nincsen, más is kérdezte már.
agyam eldobtam, oké.
pénztár, fizet, infópult, vásárlók könyve (én olyan korrekt beírós vagyok). előtte azért még kérdeztem, van-e. nincs, mondták, ha ott nem volt. oké. beír. (nem csupán a mosópor hiánya volt a fájó, a kisebb kiszerelés -kétszer annyiért- volt, de volt egy speckó akció, utalvány "ajándékba", amiből így én kettő helyett egyet kaptam, azt nehezményeztem pluszban.)
harminc nap.
k.cs. vevőszolgálati munkatárs leveléből idéznék, mert asszem hülyének nézett, és ez volt a levél lényege: "amennyiben a jövőben kérdése merül fel termékeinkkel, akcióinkkal kapcsolatban, a boltban dolgozó munkatársaink készséggel állnak rendelkezésére."
(jó lefordítom: te, kis hülye, hát mért nem kérdeztél meg ott valakit, te kis hülye. legközelebb, ha mégy, kérdezd meg a néniket, ne csak úgy írkálj mindenféle könyvekbe. kis hülye.")
tehát kiverte a biztosítékom, és muszáj volt fölhívnom és maximális higgadtsággal a tudomására hoznom, hogy nem vagyok az.
ha egyszer lesz időm, írni is fogok nekik. esetleg egyúttal a fogyasztóvédelemnek is elküldöm, merthogy nem csupán a mosópor fontos, de a pofátlanságnak is volna határa. nem utolsó sorban biztosítanám arról, hogyha küldött volna egy ötszázforintos utalványt / tíz matricát / estébét, ami nekik ott hegyekben áll, ráadásul karácsony is jön, örökre megvásárolták volna a jóérzésemet feléjük.
és azt is beblogoltam volna.
amúgy az interspárról van szó. a név fiktív. a levélrészlet nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése