azért röhejes az internetes piacon való licitálás, mert
1. vannak akik halálosan komolyan veszik és képesek az utolsó percben a valódi, új árú értéke fölé licitálni úgy 10.000 forinttal egy használt cuccra (utolsó percben licitálni amúgy nem röhejes, az izgalmas, igazi vadászat, de nyilván csak egy jól megszabott határig) (értékhatárig)
2. a legpszichopatább emberekkel találkozhatsz össze szándékodon kívül, s általában az ilyenekkel kell a 200 forintos könyved miatt hónapokig sz@arakodnod, mert licitál, aztán kérdez, mire te mondod, mit igen, mit nem, nincsválasz, majd megnyeri, majd nem jelentkezik, pedig külön átalánylevélben kéred. aztán írsz neki. kétszer. másodjára írsz smst is, hogy na, mi lesz. erre megírja a címét, hová küldd. mire te válaszolsz, hogy ennyi és ennyi lesz. mire ő ismét két hétig (bocs, nyolc napig, de ez mellékes) hallgat. írsz neki. hallgat. írsz neki, küldöd a központba is, mire válaszol, hogy az ikszneka bankszámláját akarta használni és nem ment. mire te fölhívod, s elmondod szóban, amit eddig négyszer írtál le. megérteni látszik. pénz jön. aznap küldöd a könyvet. kilenc nap múlva fenyegető email érkezik, miszerint könyv nem érkezett, lassan értékelni fog. (hüje fejjel persze te már küldtél megkönnyebbülten egy pozitívat, hogy letudtad) (nem tudtad le). kimerítő levelet fogalmazol szkennelt feladóvénnyel. nem olvassa, helyette ír a lezárt aukció oldalára, hogy az összes elérhetőségedet elveszítette (???) és írd meg neki oda. felsőhajtasz. oda is írsz neki. és azt mondod magadban, tíz értékelt adásvétel alatti illetőket egyszerűen szóra sem méltatsz, ki is tiltasz mindenhonnan. ) ja, most itt állsz, kíváncsi vagy, meddig megy el a tisztelt ámokfutó) (persze a valósággal való bárminemű egyezés ki van zárva, ezt mind én találtam ki) (meg azt a mukit is, aki a csodaúj csodaolcsó, seholnemkapodmegennyiért korcsolyára kitalálta, hogy majd utólag fizeti ki a másik felét. ha tetszik neki. elég jót röhögött a levél olvasója ám. és megírta, hogy nemmnemm.)
ajh. nem annyira éri ezt meg. csak most mért dobáljak ki dolgokat, ha tényleg jók. kalmár énem feléledt. valaki egy micimackót?
1. vannak akik halálosan komolyan veszik és képesek az utolsó percben a valódi, új árú értéke fölé licitálni úgy 10.000 forinttal egy használt cuccra (utolsó percben licitálni amúgy nem röhejes, az izgalmas, igazi vadászat, de nyilván csak egy jól megszabott határig) (értékhatárig)
2. a legpszichopatább emberekkel találkozhatsz össze szándékodon kívül, s általában az ilyenekkel kell a 200 forintos könyved miatt hónapokig sz@arakodnod, mert licitál, aztán kérdez, mire te mondod, mit igen, mit nem, nincsválasz, majd megnyeri, majd nem jelentkezik, pedig külön átalánylevélben kéred. aztán írsz neki. kétszer. másodjára írsz smst is, hogy na, mi lesz. erre megírja a címét, hová küldd. mire te válaszolsz, hogy ennyi és ennyi lesz. mire ő ismét két hétig (bocs, nyolc napig, de ez mellékes) hallgat. írsz neki. hallgat. írsz neki, küldöd a központba is, mire válaszol, hogy az ikszneka bankszámláját akarta használni és nem ment. mire te fölhívod, s elmondod szóban, amit eddig négyszer írtál le. megérteni látszik. pénz jön. aznap küldöd a könyvet. kilenc nap múlva fenyegető email érkezik, miszerint könyv nem érkezett, lassan értékelni fog. (hüje fejjel persze te már küldtél megkönnyebbülten egy pozitívat, hogy letudtad) (nem tudtad le). kimerítő levelet fogalmazol szkennelt feladóvénnyel. nem olvassa, helyette ír a lezárt aukció oldalára, hogy az összes elérhetőségedet elveszítette (???) és írd meg neki oda. felsőhajtasz. oda is írsz neki. és azt mondod magadban, tíz értékelt adásvétel alatti illetőket egyszerűen szóra sem méltatsz, ki is tiltasz mindenhonnan. ) ja, most itt állsz, kíváncsi vagy, meddig megy el a tisztelt ámokfutó) (persze a valósággal való bárminemű egyezés ki van zárva, ezt mind én találtam ki) (meg azt a mukit is, aki a csodaúj csodaolcsó, seholnemkapodmegennyiért korcsolyára kitalálta, hogy majd utólag fizeti ki a másik felét. ha tetszik neki. elég jót röhögött a levél olvasója ám. és megírta, hogy nemmnemm.)
ajh. nem annyira éri ezt meg. csak most mért dobáljak ki dolgokat, ha tényleg jók. kalmár énem feléledt. valaki egy micimackót?
2 megjegyzés:
mondjuk nem lenne példa nélküli eset, hogy a postán egyszerűen "elveszett" a cucc :-(
azért remélem, rendeződik.
hát rendeződött, ahogyan gondoltam is, a postások nem kívánták kézbesíteni, vagy csak cetlit nem hagytak, jól eldugták a postán, az illető meg végre bement érte, megtalálták, megkapták, ugyan afféle bocs, nem gondoltam komolyan, hogy te vagy a ludas-dolgot nem írt, de azért megnyugodott... :)
én is mondjuk.
Megjegyzés küldése