2007. november 6., kedd

tehermentesítés

igen, a séták kihozzák belőlem a tízbetűsnél hosszabb tudományos szagú szavakat.
a tehermentesítés szerintem marha fontos dolog az életemben.
eddig állandóan én próbáltam tehermentesíteni másokat, több-kevesebb sikerrel, mint tudjuk (vagy nem tudjuk).
most nekem volna ugyanerre szükségem, mint tudjuk.
végiggondoltam.
az derült ki, hogy kettő ember van, aki ezt felém manifeszten, naponta meg is teszi:
anyósom és
a férjem.
furcsa ennyire lekopasztani a tényeket, jó is (főleg ez), meg rossz is.
a kettő tulajdonképpen jó szám-

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

fules napi bolcsessege kovetkezik: az a lenyeg, hogy a kettoben a ferj benne van :-) szoval jol kifogtad ot es ez szoval jo.

lappantyu írta...

én konkrétan irigykedem a másik ember miatt, nekem csak a férj és ő is korlátosan melója meg férfisége okán. :)

Névtelen írta...

oké, de kérem szépen, hol van ilyenkor az a pár ember, akiknek a hiánya nem a fizikai segítség szintjén fáj, hanem inkább a lélekben?
(amúgy teljes mértékben hálás vagyok a kettő segítségemet illetően)