2007. november 3., szombat

szembedicsért anya

ma megvolt az első nagyszabású látogatás nálunk.
és g olyan tündér volt, hogy nem is csodálom, ahogyan agyba-főbe dicsérték.
nyilván ez az anyai szívem hájjal kenegetése volt, de azért tudjuk: a gyermek objektíven is tündér volt.
alvás után kihoztam, még pont nem volt az éhenhalok-hangulatban, így idegen karba véve végig vigyorgott és dumált, olyan édesen, hogy csak néztem és én is csak vigyorogtam.
tulajdonképpen mindent pontosan jól csinált, nézegetett, játszódott, vigyorgott a megfelelő arcba, fáradt el, aludt el, ébredt fel, ami nekünk a legoptimálisabb volt. szóval a tiszta idill volt, nagyon jól esett.
(az most a zárójeles, hogy a nagy rendrakástakarításpakolás meg a nap mennyire purcantott ki: egy vélhetőleg begyulladt, de épp alvó gerincideg, egy begyulladt és rémesen sántává tevő lábfeji ínhüvelygyulladás, egy deréktáji fájdalom és a permanens alváshiány, hajmosáshiány és nemsorolommégmimindenhiány a lista, jahhaj, és megyek aludni) (most)

Nincsenek megjegyzések: