néha nem vagyok.
eltelik a nap, és visszanézve rá még csak nyomokban sem emlékeszem magamra.
ám:
g édes, mint a cseppentett méz. olyat játszottunk, hogy becsuktam a szemem és fancsalira húztam össze az arcom, aztán hirtelen ránéztem, elmosolyodtam nagyon, és azt mondtam, hogy heeehhh. ezen rengeteget rötyögött - hangosan. amitől meg nekem volt muszáj rötyögnöm.
a másik ilyen nevetős játék volt, ahogyan én hevertem a kanapén, ő pedig (nyilván szíves közreműködésemmel) fentről ráhajolgatott a nyakamra és jól rám "harapott"*. és akkor én mondtam neki, hogy jajj, segítség, megesz a gyerekem, és ez az egész neki nagyon tetszett. nekem is, persze, annyira édesen rötyög.
van amúgy olyan is, hogy csak jóllakott, és egyre csak bámul, én persze vissza, és akkor egyszerre csak elhuncutosodik a szeme, és egy hangos hheee-vel elröhinti magát (nekem irányozva), ami valami olyasmit jelent amúgy, hogy na mivan, ne csak nézz, most jó, most dumáljunk.
*azért tegyük hozzá, hogy újabb mellékneve kiskutya lett, miután fogatlan ugyan, de úgy harap rá és tartja fogva az ember kezét, karját, bármijét, a peluskát, BÁRMIT, amiképpen ama kiskutyák teszik. csak a morgás hiányzik olyankor.
eltelik a nap, és visszanézve rá még csak nyomokban sem emlékeszem magamra.
ám:
g édes, mint a cseppentett méz. olyat játszottunk, hogy becsuktam a szemem és fancsalira húztam össze az arcom, aztán hirtelen ránéztem, elmosolyodtam nagyon, és azt mondtam, hogy heeehhh. ezen rengeteget rötyögött - hangosan. amitől meg nekem volt muszáj rötyögnöm.
a másik ilyen nevetős játék volt, ahogyan én hevertem a kanapén, ő pedig (nyilván szíves közreműködésemmel) fentről ráhajolgatott a nyakamra és jól rám "harapott"*. és akkor én mondtam neki, hogy jajj, segítség, megesz a gyerekem, és ez az egész neki nagyon tetszett. nekem is, persze, annyira édesen rötyög.
van amúgy olyan is, hogy csak jóllakott, és egyre csak bámul, én persze vissza, és akkor egyszerre csak elhuncutosodik a szeme, és egy hangos hheee-vel elröhinti magát (nekem irányozva), ami valami olyasmit jelent amúgy, hogy na mivan, ne csak nézz, most jó, most dumáljunk.
*azért tegyük hozzá, hogy újabb mellékneve kiskutya lett, miután fogatlan ugyan, de úgy harap rá és tartja fogva az ember kezét, karját, bármijét, a peluskát, BÁRMIT, amiképpen ama kiskutyák teszik. csak a morgás hiányzik olyankor.
2 megjegyzés:
mennyire zavar, hogy "nem vagy"? vagy csak egyszerűen egy tény? ez a része nagyon érdekel a gyerekezésnek :-)
legtöbbször nem nehéz ez a nemlevés.
csak néha gáz, amikor már lelki szemeim előtt megjelenik, mit tegyek majd tíz perc múlva, de a tíz perc múlva három percen belül látszik, hogy bizonytalan időre el kell halasztódjon. mint mikor az óvónéni elhatározza, mit csinál majd 5-től, aztán az egyik gyerekért nem jönnek, csak hatkor a szülei. és az óvónéninek meg rohannia kell akkor már haza vacsit főzni. :)
és néha, fáradtan az gondolom, megőrülök ettől. néha meg -a saját csodálkozásomra is- valahogy nem gond. az ilyen sajátgyerek, akit valahogy nagyon szeretek-dolog.
Megjegyzés küldése