igen, ez a legfurcsább az egészben, ahogyan egyre inkább megszeretem ezt a kismukit, ahogyan egyre jobban értem a tekintetét, ahogyan ez kicsit persze fájdalmas is, mert nem lehet mindig velem, meg nincs ám mindig jókedve, meg vannak gondjai is, meg persze ahogyan nehéz is, mert meg kell oldani az ő problémáit is, akárcsak az, hogy tényleg nagyon nehezen állnak elő a proaktív segítőim, de ahogyan ez az egész a nemmunkába- és nemvárosbajárással, ezzel párban a röghöz kötöttséggel együtt van, ahogyan néha napi négy perc jut úgy egyedülben magamra, de ahogyan mégis már a negyedik jó könyvnél tartok (ó, maratonni szoptatások, ó), ahogyan és amiként.
*
a drága is -most hogy még itthon van minden nap, micsoda luxus, annyi kihasználósdi után, s aztán jövő héttől új munkahely, azám- szóval minden nap megérzi és meg is jegyzi, hogy fura, de egyre jobb, hogy gyerek, hogy a mi gyerekünk, hogy itt van, ahogyan néz, nevet, kiabál, felháborodik, szuszog, motoz, keres.
*
a drága is -most hogy még itthon van minden nap, micsoda luxus, annyi kihasználósdi után, s aztán jövő héttől új munkahely, azám- szóval minden nap megérzi és meg is jegyzi, hogy fura, de egyre jobb, hogy gyerek, hogy a mi gyerekünk, hogy itt van, ahogyan néz, nevet, kiabál, felháborodik, szuszog, motoz, keres.
3 megjegyzés:
Milyen nagyfiú már :-).
Már nem is baba, már kész férfi! :)))
höhö, kérem szépen, ez nagyon kedves :) és kívánom, hogy ez a vigyori ábrázata elkísérje egy hosszú életen át :) nem különben a kedves, dicsérő szavak.
Megjegyzés küldése