„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2007. november 10., szombat
agyament
valamiképpen (höhö) (höhö) rátaláltam, azóta is röhögök rajta. üdítő számomra, hogy ilyen van. különös tekintettel a hírek pont aktuális bekezdésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése