a vasárnapi legeslegjobb az volt, ahogyan végül az indulás előtt fél órával elkezdett zuhogni a hó, és egyszerűen muszáj volt gyalog (babakocsistul) átmennünk anyukámhoz, mert pont alvóidőben volt ez a névnapozás. zuhogó hóban a gyerekemmel menni a családommal találkozni.
szeretem a hóesést, az van. és a többit is.
a hétfői legeslegnemjobb a kettes számú oltásosdi volt. dokinéni késett (mindig késik és mindig elsiet, ezt pölö nem komálom nagyon benne), aztán lezitázott engem (nem vagyok), meg hát ugye azzal is bajom van, hogy a méricskélésekhez mondjuk még tényleg meztelennek kell lenni, de a toroknézegetéshez meg fülhallgatózáshoz szerintem legalább a pelus dukál. nemkülönben a nyavajás szurkához. láttam a szemében a drágának, ahogyan totál meg van rettenve, hiszen nem szokott kis békaként meztelenül kiterítve lenni idegen emberek között, nem szólva a hirtelen atrocitásokról. így hát sírás helyett/mellett ijedtében végül lepisilte édesanyját a szuri után. a lógicsák viszont nagyon bejöttek neki, sürgősen be kell szerezzünk egy olyasmit itthonra is, mondjuk a pelusozáshoz.
az egész követő napi nyűglődés meg nem volt legeslegjobb, de nemám.
ma próbáltunk visszatérni a kerékvágásba. hát az sem könnyű, mostanában ha valami nem stimmel dobhártyaszaggató ákkal operál.
jujdefáradt is vagyok, jócak.
ja, és holnap a szoptatási tanácsadóval való találkozó helyett itthon fogok dekkolni és várni a századszor is tologató asztalosbarátunkat. érik egy szép kövér beszólás neki, mert eddig gyakorlatilag még semmi sem tett meg határidőre, és én (mi) ettől elfáradtam (tunk). sosenem bír így elkészülni sosemsemmi.
szeretem a hóesést, az van. és a többit is.
a hétfői legeslegnemjobb a kettes számú oltásosdi volt. dokinéni késett (mindig késik és mindig elsiet, ezt pölö nem komálom nagyon benne), aztán lezitázott engem (nem vagyok), meg hát ugye azzal is bajom van, hogy a méricskélésekhez mondjuk még tényleg meztelennek kell lenni, de a toroknézegetéshez meg fülhallgatózáshoz szerintem legalább a pelus dukál. nemkülönben a nyavajás szurkához. láttam a szemében a drágának, ahogyan totál meg van rettenve, hiszen nem szokott kis békaként meztelenül kiterítve lenni idegen emberek között, nem szólva a hirtelen atrocitásokról. így hát sírás helyett/mellett ijedtében végül lepisilte édesanyját a szuri után. a lógicsák viszont nagyon bejöttek neki, sürgősen be kell szerezzünk egy olyasmit itthonra is, mondjuk a pelusozáshoz.
az egész követő napi nyűglődés meg nem volt legeslegjobb, de nemám.
ma próbáltunk visszatérni a kerékvágásba. hát az sem könnyű, mostanában ha valami nem stimmel dobhártyaszaggató ákkal operál.
jujdefáradt is vagyok, jócak.
ja, és holnap a szoptatási tanácsadóval való találkozó helyett itthon fogok dekkolni és várni a századszor is tologató asztalosbarátunkat. érik egy szép kövér beszólás neki, mert eddig gyakorlatilag még semmi sem tett meg határidőre, és én (mi) ettől elfáradtam (tunk). sosenem bír így elkészülni sosemsemmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése