tegnap

olyan rosszul voltam, mint egy nemtommi. a mitőlre nincs válasz (esetleg a front, esetleg a tegnapelőtt a pizzámra csempészett és gyanútlanul elfogyasztott pár darabka szalonna (bleee), esetleg, hogy nem vagyok képes gyümölcsön és zöldségen élni, miközben nem is mozgok semmit, nemtom), gyakorlatilag heverésztem egész délután meg este.

a fészekrakó ösztön meg beindult részemről, most négy (akkor már öt) helyiség festésén és kettő totális átrámolásán és berendezésén dolgozom*. minden nap egy kicsit-alapon. ami persze mehetne gyorsabban is, ha nem dekkolnék hosszú órákat itt, helyette lennék egy napot tisztán otthon a hétközben. kialudnám magam, vigyázzba vágnám a lakást, aktuálisan vasalnék egyet (minden héten egyet sokkal praktikusabb volna, mint kéthavonta egyet), meg az ilyen tervezgetéseket tudnám kummulálni, koncentrálni és BEFEJEZNI, ami azért nem lenne hátrány cseppet sem.

meg biratkoztam megint a németre, amiben azt utálom, hogy hárman háromfélét mondanak, már ami a tankönyvet, a tanárt és az egyéb körülményeket illeti. tehát az úgy megy, hogy befizetek egy rondán nagy összeget, amiért nem tudom, mit fogok kapni jövő hétfőtől. príma.

ja, ma pedig megint itt járt (távollétemben) az alkoholista fickó, ma a folyosóüveget törte be könyökkel. vidám kis hely ez.

*kizárólag elméletben, a tervezés szintjén. még.