szabó magda életéről rengeteg olvasnivaló adódik.
három éve, esküvőnk környékén vettem meg ezt a fent említett című könyvet. végtelenül kínlódtam vele. talán mert nem olvastam még akkoriban a régimódit, sem a für elise-t, az álarcosbálra sem emlékszem. a minap viszont, befejezvén a für elise-t, rájöttem, kell még, még több.
sajnos egyelőre csak készül (annyira remélem és várom és kívánom) a folytatása, ezért abból válogattam, ami otthon van, s nem olvastam még. erre a szobotkásra is rátaláltam, beleolvastam, s nem tudtam letenni. most nem. megfog, ahogy látom, mennyire hasonlóan zseniális két ember találkozott személyükben egymással. meglepetten figyelem, amint kibontakoznak mondjuk egy-egy történetrészből az álarcosbál figurái.
csendesen figyelem, ahogyan a történelem meg a politika szobotkát is annyira hurcolja meg legalább, mint szabó magdát, második feleségét.
föl-fölnevetek, ahogyan leírja, például a katonaságnál hogyan használja föl zsenialitását nem egyszer. hogy hogyan él egy ízig-vérig polgár egy ízig-vérig földhözragadt, kegyetlenül sematikus, sematikusan kegyetlen világban. itt, nálunk a világháború előtt-alatt-után.
megnyugtat, hogy még van belőle, megyek haza, este, meg majd útközben olvasom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése