úgy belemerültem a szokásos januári szöszmötölésbe, hogy az eltelt négy órát a kopogó szememről és az ájuldozásközeli éhségről ismertem föl. mióta jank van, azóta az éhségnek eddig nem ismert fokát ismertem meg.
amúgy pedig esti kornyadozás van, tegnap a bujtor-filmet úgy sikerült abszolválnom, hogy minden pislogásra álomba merültem. príma, szoktam mondani.
viszont tizenegyre sikerült éberré válnom, így legalább olvashattam a für elise-t, amit muszáj, mert a régimódi túljutottam, és az mindig megkívántatja a folytatást is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése