újabb gépcsere. persze ez sem új, csak az érzés.
meg az az érzés, ahogyan órákig állítgatok, teszegetek, idetölt-odatölt. váhh.
a munka pedig kajánul néz.
én az esélytelenek nyugalmával nézek vissza.
*
mostanában minden estém az afölötti morfondírozás jegyében zajlik, hogy mit csinálhatnék, mit miért pont nem, s hogy mit nem tettem meg. príma.
mondjuk minden második napra van is ügyes kifogásom. tegnap példuául -okosan- jó sokat emelgettem, húzogattam és tologattam. csak hogy szó ne érje a ház elejét. tulajdonképpen így nem érte, de ez volt az utolsó akcióm: este a szúró haslakóval megtárgyaltuk. egyelőre jó gyerek, érti a dörgést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése