béna napot kezdtem, a beutaló ékágéra otthon, a fénymásolóra várnom kell (rácuppant kolléga), így ma a terveim nem jönnek be, látszik. haza akartam menni korábban, elintéztem volna mindent és még a vasalás is belefért volna. most egy kicsit állok széttárt karokkal, mi legyen.
holnap pedig jön jól egy intervjúer, akinek a nyolcvanpontos kérdéssorára -hétfő óta tudom- nem fogok tudni válaszolni érdemben, nem is lehet. elmondtam neki, de ő azt gondolja, nem baj, attól még eljön. piócoid dolognak tűnik ez, dehát interjúzásban felvételenként fizetnek, én is tudom. aztán lesz majd holnap újabb háziorvosmenet, hátha ki tudjuk -immár ékágéval kiegészítve- értékelni a tökéletes laborleleteimet. hatnégyzetméteres váró, tömény köhécselés, csakreceptetakarokiratni-tolongás, várlak. jövő héten pedig már a tizenkéthetest megyünk megnézni. ha látom, dobog a szíve, meg minden rendben van, tán már föloldódik bennem ez a mindennapi háttérszorongás, miszerint nem is igaz, meg hogy túl szép ez így. meg hogy mi van, ha.
a mi van, ha szerintem a következő negyven-ötven évben nem akar majd elmúlni, azért valahol ebben is biztos vagyok. úgy kell nekem.
3 megjegyzés:
háziorvoshoz lehet időpontot kérni előre, nem? lehet, hogy érdemes, ha mindenki köhög, neked nem kellene....
Annyira bennem él, hogy két éve én is ugyenezt éltem át, nagyon vártam már a 12 hetest, hogy kicsit megnyugodjak. Amikor már mozog, könnyebb, mert állandóan életjelet ad, de addig azért benne van a frász az emberben :-). És tényleg nem múlik el soha többé.
na tessék :) akkor jól gondoltam.
a háziorvoshoz nem gondoltam, ha ad időpontot, akkor tényleg behívnak, így is, mire odaértem az ajtóhoz (5 méter, két tolongó nénin való átevickélés után), már úgy kérdezték, hogy a. nincs?
holnapra is van időpontom.
és írtam fülesnek mélt.
Megjegyzés küldése