az, hogy és ahogy bezárt (pillanatnyilag) a szirkablog.
innen is. onnan is értem, de nem, nem értem.
az a sztori jutott eszembe, amit egy nagynéni mondott nekem telefonba nemrég (most múlt hetven), válaszként arra, hogy g integráló oviba volna jó, ha kerülne: kis gyanús csend után kérdezte, hogy "és nem lesz baja annak a kisgyereknek ott?"
ez nekem annyira egyértelműsíti, hogy mire kell egy szirka- és hasonlóblog, hogy nem bírom megmagyarázni sem.
én szeretnék egy olyan világban élni, ahol mindenki TUDJA, hogy a másság gazdagít(hat), hogy a "fogyatékosság" ajándékot ad(hat) (vagy hogy ez a kategória annyira nem így van), hogy együtt élünk, KÖZösségben, KÖZÖSségben... hogy a "gyengébbet hordozza az erősebb"... mikor éppen ki melyik.
és ha más nem, legalább a gyerekem értse meg ezt a nyitottságot, empátiát, egymás felé fordulást.
szerintem egy szirka- és hasonlóblog engedi ezt látni, megérteni. mért kellene -ha tehát amúgy is mások vagyunk- mindenben közös platformon lennünk ahhoz, hogy egymás gondolkodását formáljuk?
ja, igen, azért idevésem a kudarcom is, ahogyan egyik, hozzám közel álló rokonomat nem sikerült a nyitottság empátia, odafordulás intézményének szükségességéről meggyőznöm, de nem ám. és ez egy igen szomorú történet, nincs többet mit mondanom róla.
innen is. onnan is értem, de nem, nem értem.
az a sztori jutott eszembe, amit egy nagynéni mondott nekem telefonba nemrég (most múlt hetven), válaszként arra, hogy g integráló oviba volna jó, ha kerülne: kis gyanús csend után kérdezte, hogy "és nem lesz baja annak a kisgyereknek ott?"
ez nekem annyira egyértelműsíti, hogy mire kell egy szirka- és hasonlóblog, hogy nem bírom megmagyarázni sem.
én szeretnék egy olyan világban élni, ahol mindenki TUDJA, hogy a másság gazdagít(hat), hogy a "fogyatékosság" ajándékot ad(hat) (vagy hogy ez a kategória annyira nem így van), hogy együtt élünk, KÖZösségben, KÖZÖSségben... hogy a "gyengébbet hordozza az erősebb"... mikor éppen ki melyik.
és ha más nem, legalább a gyerekem értse meg ezt a nyitottságot, empátiát, egymás felé fordulást.
szerintem egy szirka- és hasonlóblog engedi ezt látni, megérteni. mért kellene -ha tehát amúgy is mások vagyunk- mindenben közös platformon lennünk ahhoz, hogy egymás gondolkodását formáljuk?
ja, igen, azért idevésem a kudarcom is, ahogyan egyik, hozzám közel álló rokonomat nem sikerült a nyitottság empátia, odafordulás intézményének szükségességéről meggyőznöm, de nem ám. és ez egy igen szomorú történet, nincs többet mit mondanom róla.
2 megjegyzés:
Nagyon ki tudok akadni, amikor a fiam azt mondja egy autóra, hogy "ez cigányautó", mert ráadásul még azt is tudom, kitől hallhatta (a családból) és nem bírok odáig hatni, hogy ne legyenek már ilyenek.
Amúgy meg az ovis csoportba három autista gyerek jár, az óvodában összesen talán nyolcan vannak, és meg vagyok róla győződve, hogy ennek csak pozitív hatása lehet a gyerekemre még úgy is, hogy ha mindhárom ott van, nagyon nehéz dolguk van az óvónőknek.
hát én sosem bírtam elviselni, ha egy kisgyereket elkezdett bárki is előítéletesre idomítani.
továbbra is lelkesen fölnézek rád, amiért tudsz bölcsen hallgatni, ha kell :)
Megjegyzés küldése