a csuda gondolta, hogy ott leszek, ahol és amikor most vagyok.
és hála Istennek, hogy ott vagyok, ahol most és itt.
egy régesrégi ismerős szülinapi videóját néztem, és megint azon töprengek, miből lettem én gyúrva, mire lettem én szánva, mitől és minek vagyok pont ilyen, mért kell befogadnom és nem elengednem tudni a bárkit, akit megszeretek, mért nem akarom, vagy például akarom-e mégis ezt megtartani magamban, magamnak.
mitől lesz jobb a sorozatos elengedni muszájok sorozata.
ha leszűkítem a köreim, vajon jót teszek-e valójában. vajon, ahogy öregszik az ember, azért szűkül le az a kör, akikkel érintkezik, mert ezeket a fájdalmakat akarja elkerülni? vagy lustaság?
én lusta vagyok? vagy csak elkerülő? vagy csak nem látom, hol a (baráti) helyem? még mindig?
huszonéve? és ez így marad már örökre?
és vajon egyáltalán fontos ez?
mire jó, ha bennem tovább élnek a húszéve élt események, beszélgetések, tapasztalások, az, hogy és ahogy őrzöm a mások és magam akkori voltát? kell-e ez valakinek valaha vagy csak butaságból vagyok ilyen?
és hála Istennek, hogy ott vagyok, ahol most és itt.
egy régesrégi ismerős szülinapi videóját néztem, és megint azon töprengek, miből lettem én gyúrva, mire lettem én szánva, mitől és minek vagyok pont ilyen, mért kell befogadnom és nem elengednem tudni a bárkit, akit megszeretek, mért nem akarom, vagy például akarom-e mégis ezt megtartani magamban, magamnak.
mitől lesz jobb a sorozatos elengedni muszájok sorozata.
ha leszűkítem a köreim, vajon jót teszek-e valójában. vajon, ahogy öregszik az ember, azért szűkül le az a kör, akikkel érintkezik, mert ezeket a fájdalmakat akarja elkerülni? vagy lustaság?
én lusta vagyok? vagy csak elkerülő? vagy csak nem látom, hol a (baráti) helyem? még mindig?
huszonéve? és ez így marad már örökre?
és vajon egyáltalán fontos ez?
mire jó, ha bennem tovább élnek a húszéve élt események, beszélgetések, tapasztalások, az, hogy és ahogy őrzöm a mások és magam akkori voltát? kell-e ez valakinek valaha vagy csak butaságból vagyok ilyen?
2 megjegyzés:
Kell. Fontos. Vígasztaljon (ha vígasztal), hogy én is ilyen vagyok. És mivel öregedő is, telis de teli vagyok már ilyen emlékekkel, miket őrzök. Olyan sokkal, hogy sokszor elétolakodnak a mának és felteszem azt a kérdést magamnak, hogy én a múltban élnék? És mégis kellenek. Egy idő után annyi boldogság forrása ez a sok emlék. Sőt, egy idő után vannak élethelyzetek, percek, napok, mikor CSAK EZ a boldogságforrás. És akkor segít túlélni. Kellenek bizony. És nem vagy buta. Sőt úgy gondolom, hogy majd egy idő után, mikor már rengeteg lesz az ilyen emlék, egyre kevesebb a szerethető jelen, akkor segít átlépni oda. Közéjük. De ezen még te ne gondolkozz. :) Neked még nagyon-nagyon szerethető, boldogító a jelened és még nagyon-nagyon sok szép emléket kell gyűjtögetned magadba.
köszönöm.
Megjegyzés küldése