a macera vége az lett, hogy (heppiending, kevésbé érdekes, nyugodtan ugord át ezt a posztot) ma délelőtt nekiláttam, és megoldottam a kérdést.
időnként lemondóan sóhajtozok azóta is , magamat illetően, miután ez is teljesen a meggyőződésemmel ellentétesen alakult.
a tegnapi tornáztatás, masszírozgatás hatására este, meg ma reggel fájt a kiscsillag pocakja, és egyáltalán nem volt vidám, csak ébredéskor, mert azt pont jól kaptam el, és a szemébe vigyorogtam, és olyankor nem tehet mást, minthogy visszavigyorog.
szóval egyre romló hangulat volt, és akkor úgy döntöttem, hőmérőzéssel kezdek.
nem jött be, csak azt értem el, hogy szemrehányóan visított.
erre fölhívtam a rendelőt, házidoki egy szál se.
erre fölhívtam két barátnőmet, ötlet egy szál se.
erre fölhívtam a másik gyerekrendelőt, ott a leszúrós dokit sikerült hihetetlen okoskodó asszisztensek falán áttörve megkaparintanom, leszúrás ezerrel (mért várt öt napig, anyuka), glicerinkúp, estébé, kamillatea cukrosan.
erre leküldtem a férjem a "szomszédba", hozna-e kamillateát, ha van. kapott ezer szemrehányást, jótanácsot és két filter kamillateát (áldott jó ember, hogy bírja ezt a stresszt, nem is értem)
tea főz, cukor bele (Istenem, MIKOR LESZEK már én ÉN) (ha érted, mire gondolok), hűt, kortyol, kortyol (legalább nem cumiból, ez is valami), has morran, elhallgat.
megyünk, tornázgatunk, simogatok pocakot, vígasztalok. nevetgél végre.
jöhet a kúp.
kúp oké, történés egy szál se.
gyermek kedve lelohad, ordít, mint öt sakál, pisike mindenhova (annyira kifejezően bír pisilni),
anyja keze remeg.
fölöltözünk, szopi.
aztán szopi után félórával has morran, és kész.
tehát
kezdéstől a végéig volt vagy hat óra a dolog, gondolkodással, alvással, miegyébbel együtt, eredmény lett, megkönnyebbülés is lett,
DE
fölvetődik bennem a kérdés
ad1 keressek-e új védőnőt
ad2 keressek-e jobb, meggyőződéseimnek megfelelő házidokit
ad3 most ezt akkor minden ikszedik napon eljátsszuk majd (ezt az idő megválaszolja majd)
ad4 hogyan iktassam ki az életünkből a (nagyon jóindulatú) (de nagyonterhesésgáz) tanácsadást, miszerint úgyis négy hónapossan már hozzátáplálod majd.
ad5 hogy mi az igazság
ad6 ha a saját gyerekem ügyében nem vagyok én én, akkor mikor leszek én én.
időnként lemondóan sóhajtozok azóta is , magamat illetően, miután ez is teljesen a meggyőződésemmel ellentétesen alakult.
a tegnapi tornáztatás, masszírozgatás hatására este, meg ma reggel fájt a kiscsillag pocakja, és egyáltalán nem volt vidám, csak ébredéskor, mert azt pont jól kaptam el, és a szemébe vigyorogtam, és olyankor nem tehet mást, minthogy visszavigyorog.
szóval egyre romló hangulat volt, és akkor úgy döntöttem, hőmérőzéssel kezdek.
nem jött be, csak azt értem el, hogy szemrehányóan visított.
erre fölhívtam a rendelőt, házidoki egy szál se.
erre fölhívtam két barátnőmet, ötlet egy szál se.
erre fölhívtam a másik gyerekrendelőt, ott a leszúrós dokit sikerült hihetetlen okoskodó asszisztensek falán áttörve megkaparintanom, leszúrás ezerrel (mért várt öt napig, anyuka), glicerinkúp, estébé, kamillatea cukrosan.
erre leküldtem a férjem a "szomszédba", hozna-e kamillateát, ha van. kapott ezer szemrehányást, jótanácsot és két filter kamillateát (áldott jó ember, hogy bírja ezt a stresszt, nem is értem)
tea főz, cukor bele (Istenem, MIKOR LESZEK már én ÉN) (ha érted, mire gondolok), hűt, kortyol, kortyol (legalább nem cumiból, ez is valami), has morran, elhallgat.
megyünk, tornázgatunk, simogatok pocakot, vígasztalok. nevetgél végre.
jöhet a kúp.
kúp oké, történés egy szál se.
gyermek kedve lelohad, ordít, mint öt sakál, pisike mindenhova (annyira kifejezően bír pisilni),
anyja keze remeg.
fölöltözünk, szopi.
aztán szopi után félórával has morran, és kész.
tehát
kezdéstől a végéig volt vagy hat óra a dolog, gondolkodással, alvással, miegyébbel együtt, eredmény lett, megkönnyebbülés is lett,
DE
fölvetődik bennem a kérdés
ad1 keressek-e új védőnőt
ad2 keressek-e jobb, meggyőződéseimnek megfelelő házidokit
ad3 most ezt akkor minden ikszedik napon eljátsszuk majd (ezt az idő megválaszolja majd)
ad4 hogyan iktassam ki az életünkből a (nagyon jóindulatú) (de nagyonterhesésgáz) tanácsadást, miszerint úgyis négy hónapossan már hozzátáplálod majd.
ad5 hogy mi az igazság
ad6 ha a saját gyerekem ügyében nem vagyok én én, akkor mikor leszek én én.
5 megjegyzés:
Nem tudom, védőnőt lehet-e váltani, itt nálunk nem. Gyerekorvost viszont igen, és én asszem megtenném a helyedben, ha ennyire nem vagy megelégedve a hozzáállásával, ez később még rosszabb lesz.
A szülőket meg előbb-utóbb le lehet állítani, nekem is pár hónapba telt, de sikerült. Csak kitartónak kell lenni. És persze nem árt a férj támogatása :-).
köszi.
gyerekorvost leváltani tudod, védőnőt sajnos csak lemondani. :(
és tudom, hogy nem szereted a topicokat, de ha esetleg kérdezősködni mégis, akkor az indexen van 2007 tavaszi-nyári babás, ilyen kérdésre mindig ezer választ adnak és bátran tudsz mazsolázgatni, nagyon nem kell mindet megfogadni.
részemről annyi csak: a négy hós hozzátáplálás elkezdése egyáltalán nem egyenlő a négy hósan időnként adott pár kanál kecskeméti bébiételes szilvával, aminek nagyon jó hatása szokott lenni a babáknál. meg még ezer más tipp, én nem tudok igazán segíteni, mert ezek fosnak/fostak folyvást, ha szabad ilyen vulgárisnak lennem :)), de sok anyukát ismerek, aki hozzátok hasonló helyzetben van/volt.
és csók. :))
ja, juteszembe, védőnőt cserélni nem tudsz, csak a szolgálatairól tudsz lemondani. gyerekorvost simán.
aszittem én kis naív, hogy dejó, hogy van védőnő, és lehet őt zargatni, ha a gyerek tulképp nem beteg, csak nem tudod, mit csináljál, és ő már mindent látott és sokmindenre tud tippeket :-(((
Ja, jó a védőnő, csak nem mindig :-). Vannak olyan védőnők, akik még mindenben a szüleink álláspontját vallják, és ehhez ragaszkodnak (ld. pl. három hónaposan hozzátáplálás), meg van a másik véglet, aki 3 éves koráig szoptatná a gyereket, nem adna neki tejterméket két éves koráig és a többi. A kettő között van valahol az optimum, szerintem :-). A miénk egészen jól helyezkedik el a skálán :-).
Megjegyzés küldése