2007. október 7., vasárnap

aztán

aztán tegnap itt voltak a nagynagynénjéék, ettől itt rendet tettünk, és a kisruhákat is elpakoltam polcra, rendben, méretre, vasalva, hajtogatva.
ők is örültek, miután a gyermek produkálta magát, vigyorgott, nyafizott, aludt.
egész nap ezt tette amúgy, felváltva, és este úgy aludt el megint, mint a csuda.
ez nekem meg nagy megkönnyebbülés volt: ni, én is aludtam!
most pedig a vállamkezem szakad le, mertmivel azon aludt el.
és most pedig az ebédlőkihirdást tervezgetem: pakolás, festés, szerdán polc!
sűrű az életünk, jobbára, mi sűrítjük, tudom.

Nincsenek megjegyzések: