mondhatjuk

a biznicsből az jött ki, hogy a szülinapomra* kapok majd magunktól egy német nyelvű svédtankönyvet, meg két olaszot. juhháj.
aztán kijött az is, hogy kábé tengersok pénzt elvertem ott cuccokra, de azért tegyük hozzá, hogy NAGYON jó cuccokra, illetőleg, hogy az egészért a kapuig kellett kimennem maximum, ilyen használtruha-bolt pedig nincs és nem is lesz.
aztán meséljük el, hogy most este találomra rákeresve a-ra, erdélyi barátnémra, az öccsét megtaláltam, s fél órát szkájpoltunk, és ez mennyire jó már. egyrész a FÉL ÓRA, másrészt, hogy megtaláltam, s hogy onlájn volt, s hogy mekkera már ez a szkájp-dolog.
és tegyük hozzá, hogy megvolt a sokadik hajnali háromórás vigyorgós kukorékolás, a kis szentem úgy gondolja, az már a nap része, kiskakas, aztán reggel, mikorra az annyának már van ezer dolga, azaz nem fekhet vissza vele együtt, hát olyankor durmol még egy hatalmasat. gyakorlatilag így amortizál a gyermekem.
és azt is mondjuk el mogyoróhéjban, hogy a drága megént munkahelyet vált. hümm meg izgulás ezerrel. hátha így lesz több ideje itthonra meg az itthoni munkákra meg azokon túlra.
hűhahűha.

*végre teljes joggal elszavalhatom ama józsef attila kedvencversemet.
azért az döbbenet, hogy én annyi leszek, mint ő volt akkor, s hogy én ezt tizennégy évesen olvastam tőle, s hogy én akkor rajongásig szerelmes voltam ja-ba, és hogy ezek a dolgok mennyire fontosak a z életemben.
nem utolsó sorban én vagyok az az élő példa, hogy mennyire fontos a régi vállalati üdülőkben elhelyezett mozgalmáros komenista találmány, a szotüdülős könyvtár, mint intézmény. több üdüléses korszakos olvasmányom származik ám tőlük.
na, sipirc aludni. (vasalni, majd aludni, őőő.)