mosolyok

amúgy a világ legkedvesebb dolga egy ilyen gyerekkel együtt élni.
reggel nyafi: átázott. megyek be, szevasz, drága, na miahelyzet, vigyorgok rá ezerrel, mert olyan édes, meg hát jó, hogy ébren van. erre halkuló nyafi, inkább csak jól tagolt ááá-k, de közel sem sírás, inkább olyan panaszkodás. na, modom, húzok redőnyt, de jó, süt a napocska, nézd, szivem.
fordulok vissza, gyerek néz rám, mondom, sziahogyaludtál, bogaram. erre (!) elvigyorodja magát, nyilvánvalóan jól, látom. hát így megy ez naponta sokszor, ha nem alvásból ébredős nyafikor, de hasnyomós nyafiból, pisispelusosból, kakásgatyásból is. ha más nem, ma elénekeltem neki fejhangon az ábécét, legalább okosodik-alapon.
kizárólag az éhenhalósból és az álmonhalósból nem bírom megnevettetni.
és akkor még szó sem volt az eleve-vigyorgásokról.