„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2007. október 13., szombat
pancsi
ma az ő édesapja fürdette gyermekét. jól meg volt illetődve a gárda, jó sok izgalom is volt. bírom ám a férjem, hogy mondjam elégszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése