2007. október 22., hétfő

leírhatatlan

mert leírhatatlan amúgy az a pillanat, amikor a hatkilós kisgyerek nincs érzésre, csak három, és félig még alszik és éjjel van, s kikapom az ágyból, s még nem bőg, csak szuszog éktelenül, hogy éhes, és olyankor pár pillanatra a karomba simul és a vállamba fúrja az arcát.

de az is, amikor féloldalasan rámnéz, majd váratlanul fentről lefelé rám tekint és egy hangos HE-vel (rövid E!) vigyorog egyet.

ez tulajdonképpen egy jó szülinap volt.

Nincsenek megjegyzések: