32éveslettemén

meglepetéseköltemény
csecsebecse, ajándék, mellyel
meglepem magam, magam.
bárcsak én írtam volna ilyen klassz verset.

mert akkor tán nem zavart volna, hogy ennyire uncsika-béna szülinapom se volt még, na tessék.
fontos téma max. annyi volt, ahogyan már reggel kilenckor a kisfiam nyehhegésére ébredtem, majd kijőve ama mínusztízfokos hálószobánkból, anyósom aggódó és férjem álmoskás ábrázatát találtam a nagyszobában velem szemközt, miszerint hogyan kezeljük a ded székrekedését.
mostani viszonyokra tökéletesen jellemző kép: jól nézd meg. - vagyok egyszer én, akinek évente egy szülinapom van, ám annak reggelén ismét akad egy sokkal fontosabb téma, mint én magam. arggh.
akik jól ismernek, ismerik azt, mennyire nem tolom magam mások elé, de azért egy légy boldog, estébé sokat lökött volna fölfelé,
pölö
a tegnapi gödörből
melybe is a családi állapotaim, a fixa ideák, a sértődős-beszólós idétlen családtagok, meg a leszarós-sértődős családtagok taszajtottak, meg az, hogy hétszámra a négy fal közé szorulva ugrálok a drága gyerekem körül éjjel-nappal, és hogy erről sosem tudom, most végülis jól csinálom-e, amit.

a gerincem egy pontja pedig bónuszként úgy fáj, hogy ma g-t majdnem letettem a földre. huhh.

ilyenkor amúgy szófosásom van, elűzendő a tegnapi bőgés árnyékát, ez a mániákus időszak mindig rávilágít: jobb szeretek hülyülni.