vendégvasárnapok

mit teszel akkor, ha a kedves vendég először kéreti magát, hogy hát ő nem is jönne nagyon ebédre, aztán najó, aztán megérkezik és ötvenszer beszól, pedig tudod, hogy kedvel, és viszont is, jahh, így van ez.
ez is elmúlt, jól vagyunk.
aztán.
amennyiben kisfiú, hát gergely nem lesz a nyugalom mintaképe, mindenről van véleménye (mint nekem), és iszonyat sokat mocorog is (mint a kedves apukája), s mintha most is érezné, róla írok, óriásiakat rugdal a hasfalamba (jó eset), a rekeszizmomba (elakad a lélegzetem), zsigereimbe (rossz eset). amennyiben mégis pannika, annyiban valószínűsíthető a nőifocista karrier.
mondjuk a majdnemszomszéd kiskölköknél remélem, azért egy fokkal kevesebbet fog egyfolytában magyarázni, mert az bizony nem mindennapi, ahogyan mostanában naponta hallom pl a kisfiút sétába menet, és hazajövet. höhö. na jó, ez is csak egy elvárás, lesz, ami lesz.

az éjszakai óriástüzet pedig beazonosítottam, jó, hogy nem indultunk el keresni, s még normális is, hogy nem hallottunk egy szirénát sem, mert a 18. kerületben volt. ilyenkor nagyon sajnálom mindig azokat, akiket érintett. a tűz rossz.