naszóval

ma olyan átmeneti álmos-nap van, megint jön vissza a meleg, nem kell, jó volt az a tegnap.
mert tegnap az úgy volt, hogy egész délelőtt tettem meg vettem, ütemesen, értelmesen.
aztán beértem időben a keletibe is sz-vel találkozni. hát találkoztunk végre. találkozni sz-vel jó.
aztán ő elrobogott haza, szerintem rendben.
én meg elrobogtam az nst-re, ahová a kedves apuka is elkísért, s meghallgattuk, hogyan szaporodik a gyermek szívdobogása a nyüzsgései alatt.szép lassan a gombnyomogatásba is belejöttem, hogy mikor kell, bár párhuzamosan figyelni a rugdosásra és a szülésznős hadarásra nem mindig ment, jól sikerült, ráadásul az is kiderült, kap elég oxigént, rendben lenni látszik.
és aztán eszünkbe jutott átmenni v-hez, akit ma tán haza is engednek végre, és akkor ott találkozhattunk a kisfiúval is, aki végig összeráncolt homlokkal, vizsla tekintettel nézett felváltva minket. és tényleg vöröses a haja. és tényleg édi.
aztán hazafelé nem indult az autó, vagyishogy megérett az akkumulátor-csere, juhé, a juhé csak vicc, de valaki betolt, és akkor hazajöttünk.
aztán itthon sebtében levest főztem, palacsintát sütöttünk, mind megettük, aztán elrobogtam b-hez, az új lakást megnézni, meg beszélgetni majdnem tízig,
és csak a buszon jöttem rá, hogy ezer éve nem ültem már buszon ilyen késő este, pedig hosszasan míveltem egykor ezt a szokást, annyira sok minden volt régen.
ezért itthon azt hittem, hogy minden úgy megy, mint régen, de rájöttem, már régen nem, a szemem este tízkor lecsukódik, minden egyébirányú próbálkozás fölösleges.
megöregedtem, na.