varnyú

ez az egész nap pedig úgy ül(t) a fejemen, mint egy nagy, fekete, bús varjú.
az agyam egyesben sem pörgött, minden, de minden olyan lassan és bénán ment, hogy már csak azt reméltem, minél hamarabb esni kezd. aztán csak most.
de mostanra a drága ment el itthonról, ez így most megint nem jó, gondolhatok rá, hogy minden rendben legyen meg ilyenek, és én ezt nem szeretem.
viszont
v rámcsörgött: kiengedték az intenzívről, kicsit jobban lenni látszik, azaz a babával is végre találkozhat (kéthetes a bébi), igaz, csak holnap, mert ma azért jól megizotópozták, de ez is egy lépés előre. remélem.
és
az én lakóm pedig kidugta oldalt a sarkát, ami egy nagyon vicces dolog amúgy, igazából a kifelé dugott sarkak a várandósság valódi jó oldalai, mondjuk már csak a befelé dugott sarkakhoz meg a bálnoiduláshoz képest is.
na, akkor most sarokdugósat játszunk, hehe.