amcsi filmek

általában vannak olyan részletek, amikért rettentő mód utálni bírom ezeket.
ott van az a szeretlekapa-énisszeretlek, meg a nemzeti lobogó, meg persze az egyszemélyi hős, aki általában férfi, igazi hősfigura, ha kisebb hibái vannak is, az mind megbocsátható, van mondjuk egy idősebb vagy méginkább fekete barátja / segítője, (ha véletlenül nő a hős, az legalábbis egy laracroft).
szokott lenni egy főgonosz, akinek mindig önző érdekei vannak, ez általában egy szabályos arcú, de sötét tekintetű férfi, ritkábban nő.
ilyenkor általában a rémségek totális kummulálódása is jellemző, világvége-érzés, ilyenek.
és így tovább.
viszont valamiért valahogyan minden ilyen (rém)film alján van egy vékony réteg, amit azért nem ártana tematikusabban feszegetni. ámbár az is lehet, az ilyen témák annyira komolyak, s mi (vagy ők?), mint utca emberei annyira komolytalanok / elmélyülésre és döntésre képtelenek, hogy csak így jut el ez (szőr mentén), végülis mindenféle feloldás vagy megoldás nélkül idáig (odáig)?
na már persze, ha egyáltalán van valami az aljukon.