„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2007. július 4., szerda
naplózom
ja, és az apósom kifestette a fél lépcsőházat: tündöklően fehérek lettünk megint (csak csöndben örülgetek, tudod, annak, hogy na ugye, megmondtam, jó lesz ez így)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése