a keddek a megnyugtatások napjai nálunk-
éccaka azt gondoltam, akár szülünk is (elsőgyerekesek, hajrá)
nem nagyon fájt, de nehézkedett, lejjebb ment, mocorgott, egyfolytában (frontérzékeny lesz, ezt tehát már tudjuk, szép örökség), én gyorsan fölkeltem, összeraktam i+k ajándékát, megírtam a z esküvős köszöntőkártyát is, biztos, ami biztos. reggel bezártam a koffert a kórházas cuccokkal, megírtam a mitkellmégösszerakni-listát.
aztán éppen heverésztem, s azon filóztam, hogyan úszhatnám meg (képzavar) a hegyről legurulást meg a buszozást a kórházba, mikoris fölhívott a nagynéni, (mostanában mindenki fölhív, hogy hogy vagyok, mindig meg is lepődöm) hogy hogy vagyok, és végül (visszahívott) kilukadtunk oda, hogy ne vigyen-e el.
dehogynem.
és akkor végigcsacsogtuk a kettőésfél órát (ő aztán tényleg olyan típus, pedig én...).
miközben szépen meghallgattuk és -néztük a kölköt, aki köszöni, jól van odabent, nem kér még látszólag a kintlevőségből, nem utolsó sorban szófogadó, kedves gyerek, mert tudja, hogy holnap reggel még lesz az apukájának egy fontos dolga, s megkértük, addig még maradjon, míg az lezajlik.
egyébként i+k holnap idejönnek, juhhé, ez a kontextus teljes mértékben irreális, de túl mély és hosszú, hogy igazán le tudnám írni, mindenesetre jó.
éccaka azt gondoltam, akár szülünk is (elsőgyerekesek, hajrá)
nem nagyon fájt, de nehézkedett, lejjebb ment, mocorgott, egyfolytában (frontérzékeny lesz, ezt tehát már tudjuk, szép örökség), én gyorsan fölkeltem, összeraktam i+k ajándékát, megírtam a z esküvős köszöntőkártyát is, biztos, ami biztos. reggel bezártam a koffert a kórházas cuccokkal, megírtam a mitkellmégösszerakni-listát.
aztán éppen heverésztem, s azon filóztam, hogyan úszhatnám meg (képzavar) a hegyről legurulást meg a buszozást a kórházba, mikoris fölhívott a nagynéni, (mostanában mindenki fölhív, hogy hogy vagyok, mindig meg is lepődöm) hogy hogy vagyok, és végül (visszahívott) kilukadtunk oda, hogy ne vigyen-e el.
dehogynem.
és akkor végigcsacsogtuk a kettőésfél órát (ő aztán tényleg olyan típus, pedig én...).
miközben szépen meghallgattuk és -néztük a kölköt, aki köszöni, jól van odabent, nem kér még látszólag a kintlevőségből, nem utolsó sorban szófogadó, kedves gyerek, mert tudja, hogy holnap reggel még lesz az apukájának egy fontos dolga, s megkértük, addig még maradjon, míg az lezajlik.
egyébként i+k holnap idejönnek, juhhé, ez a kontextus teljes mértékben irreális, de túl mély és hosszú, hogy igazán le tudnám írni, mindenesetre jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése