vállalat

és közben még az volt, hogy jól kilépünk a cégünkből.
ez is, meg az egyéb munkaügyi helyzetek permanens stresszel ajándékoznak meg.
utolsónak tavaly szeptember-októberben látszott az, hogy a munka jó dolog is lehet: megfelelő időmennyiségért (majdnem) megfelelő pénzmennyiséget kapni és éppen megfelelő egységet gondolkodni, meg mellette persze élni lehetett.
mostanra a vagyez-vagyaz periódus lett megint.
csalódnék, ha ez lenne az élet.
na jó, ez csak vicc volt.