„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2007. március 25., vasárnap
deviszont
deviszont azt egyáltalán nem unom, hogy azzal az emberrel élek együtt, akivel. sőt.
2 megjegyzés:
ez legalább naggggyon bíztató:))
hát igen. :)
Megjegyzés küldése