totálisan belefáradtam
- az óraelvonásba
- a mindenféle- és semmittevésbe
- az áprilisi időjárásba
- a háló kipakolásába (de abba nagyon, és ha ez így, akkor semmi egyéb sem fog menni időben, jahhaj)
- a mindenféle társadalmi életembe, vagyis az ott nem teljesített "kötelességekbe"
- a dagadós lábamba
- hogy szombaton az esküvőn tíz méterre voltam a házidokimtól, de mégis elillant úgy, hogy nem tudtam vele a d. lábamról értekezni, pedig nem megyek el hozzá, mert nem lesz rá időm péntekig
- az apukámba, aki nem BÍRT beugrani fölkapni azt a szatyrot, melyben a gyerekeinek van három prímán használható cucc, pedig itt ment el autóval százméterre tőlünk
- a mindenféle kioktatásokba, melyek "tanács" képében érnek naponta a családból estébé
- hogy minduntalan egy pocakba ütközöm, a görnyedésnél, a hajolásnál, az öltözésnél estébé
- hogy nem bírok segíteni a barátnőmnek, akit szeretek nagyon, és akinek szomorú a szeme annyiszor
- holnap pedig hétfő, megint hétfő, legyen inkább csütörtök, hamár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése