társadalom

ma egy rádiózó, újságot nézegető csövi bratyizott velem a villamoson. a toleranciám cérnája ott szakadt el, amikor elkezdett fogdosni. mármint a vállamat. tudva lévő, hogy még a száz éve ismerősöktől is nehezen viselem a váratlan, hirtelen érintést, nemhogy a bratyizást.
fúj.
*
amúgy pedig a kollegiális körbepisilt vécékről az jutott eszembe, hogy tán annak tényleg örülök, hogy nem a karimát, hanem csak a klotyesz körül a földet sikerül lepisilnie. az olyan könnyen föltörülhető.