2007. március 9., péntek

fej.fáj.

masszív fejfájás, némileg tohonya hangulat, pimaszul szálldosó gondolatok. csinálhattam volna jobban is-érzés. a mai nap mérlege.
kettő órás és nagyon vizes-saras volt ez a temetés. végig varjak károgtak, aztán a végére végre lett pár cinke is a cipitty-lőrinccel.
fura és rettentő szomorú arra gondolni, milyen harmincnégy év házasság után nem tudni mondani, hogy a férjem. nem megbeszélni vele, mi volt aznap. hogy kik voltak ott, mondjuk. abszurd és nagyon fájó. arra gondolnék, hogy nagyon nem kell már a holnap, az
idő minden pontja egy örökkévalóság, s hogy mostmár minden ezután csak fájni tud majd. még úgy is, mint ő, aki tudja, hogy gy. bácsi már nem szenved. hogy kerek volt itt, amit véghezvitt. hogy mindenkivel békében volt, leginkább Istennel. hogy még pár év, és találkoznak.

Nincsenek megjegyzések: