pltks

ov-nek csúnya mély ránc képződött az orra fölött a homlokán.
dg-nek, miközben tojással dobálták, farkasordító hangja volt.
szombathelyen meg együtt emlékezett meg az összes párt.
meg az emberek, jegyzem meg.
mások mostanában pont az andrássy úton randalíroznak.
lehet, érdemesebb volna kijelölni minden hónapban számukra egy napot, amikor mindenki elmegy vidékre, ők jól rápihenhetnek, és akkor tudhatnák biztosan, nyugodtan mehetnek szétszedni mindent, amit látnak.
nem kellene akkor mindig ennyit várni két rontás-bontás között. kiszámítható lenne, de lenne mellette mondjuk (máskor, a rendes időpontban) ünneplés is.
mert mi pl a legrosszabb (és az tényleg olyan volt) otthoni helyzetben is (nem volt fűtés, sem életkedv, csak veszekedés állandóan) karácsonynak tartottuk meg a karácsonyt anno.
két perc volt ma kínos és nagyon kellemetlen, "szúrós garbó", az egyik, amikor a himnusz alatt sípoltak azok, meg skandáltak, a másik, amit egy híradóban láttam, hogy áll a kislány a múzeumlépcsőn, s a szövegét nem hallani, mert a "felnőttek" üvöltöznek.
én, amikor akkora voltam, mint ő, néztem a tévében a múzeumlépcsős szavalást és műsort, s azon tipródtam, hogy a himnusz alatt nekem is föl kell-e állnom otthon.
mire a fiam (vagy lányom? :) akkora lesz, mint ez a kislány, szeretném kérni, tessék szíves megtanulni méltósággal élni, ünnepelni.
nem kérek keveset, kedves pltksk és kedves (polgár)társaim.