olvastam egy (több) cikket a nehéz évforduló okán, de
ez csak egy lapát arra a hónapok óta kerülgető végtelen rossz érzésre, ami
nem hiszem, hogy egyedül engem kerülget itt ezen a szélesség/hosszúságon (is)
egyre vallásosabban hiszek az örkényi világfelfogásban.
sem nem racionálisak, sem nem normálisak vagyunk, valami más, aminek a megfogalmazásával nem bajlódom.
nagyon ambivalens érzés, miután egyik oldalról tisztelem az embert, másik oldalról elfogadhatatlan megjelölésnek tartom.
na mindegy.
időnként kiakadok ezen, szorongok egy jót, aztán reménykedem abban, hogy sem igazam nincs, azon túl, hogy majd megy minden tovább rendesen...
ez csak egy lapát arra a hónapok óta kerülgető végtelen rossz érzésre, ami
nem hiszem, hogy egyedül engem kerülget itt ezen a szélesség/hosszúságon (is)
egyre vallásosabban hiszek az örkényi világfelfogásban.
sem nem racionálisak, sem nem normálisak vagyunk, valami más, aminek a megfogalmazásával nem bajlódom.
nagyon ambivalens érzés, miután egyik oldalról tisztelem az embert, másik oldalról elfogadhatatlan megjelölésnek tartom.
na mindegy.
időnként kiakadok ezen, szorongok egy jót, aztán reménykedem abban, hogy sem igazam nincs, azon túl, hogy majd megy minden tovább rendesen...
3 megjegyzés:
Én egy ideje már struccot játszom és homokba dugom a fejem. Így könnyebb.
Én is mint strucc jelentkezem. :( Néha rácsodálkozom, ha valaki említ valami rettenet-hírt, amit a médiából illenék ismerni - és tényleg könnyebb így (de csak kicsivel könnyebb).
nohát, mivel "közéleti" a munkám, az is most a tűzvonalból, egyszerűen képtelenség kizárnom az életemből a nehéz eseményeket. a szűkülő világot élem meg, holott amúgy a felszínen és a saját környezetemben minden olyan szép, jó. nagyon szívesen veszek minden ilyen, általatok említett "struccpillanatot" :), csakhogy a másik oldalról állandó nyomás van, nincs mit tennem.
azért kicsit reménykedem még a mesei fordulatokban, amikor a végén minden jó.
nem lenne rossz.
Megjegyzés küldése