csuda vicces, és amint azt említettem egyúttal csudaidegesítő az ovisszokások begyűrűzése mindennapjainkba.
a vontatott beszéd (szótagonkénti szünetek plusz e betűk minden m és n után) mellé (számomra idegbaj, muszáj szólnom) felsorakozott a kakipukistb repertoár újra (áldottnyár, szépvoltál), de annál cifrább a dolog, mert ha eddig vicces volt mindez, akkor most ez tényleg a "vicc Himalájája", egy-egy kipécézett szavon ('bazi', 'kaki', 'pisa') félórákig képes tipródni (értsd egymás után mondogatja fél órán át percenként háromszor), azonkívül megérkezett a lelőlek és a mondhatokvalamit?-korszak is. a mamit múltkor nemes egyszerűséggel felrobbantották az oviba érkezéskor (az nem bírt kiderülni, végülis most ezt g csinálta, vagy csak a szokásos furagyerek ovistárs, de mindenképpen gáz a viccesség közepette).
egy szó mint száz, remélem, lassan elkezdik ott is a foglalkozásokat, kicsit ebből a legelőre kicsapjuk, s majd ők játszanak úgyis-dologból (nyilván számomra) kellene egy kis rendszer, agytorna, valódi elfoglaltság. persze, tudom, négy éves. természetesen első a játék és a barátkozás, nem kérdés. és persze, itthon sem minden tejfel. ezzel együtt ezek a gyerekek olyanok mint a szivacs, isszák az infót a világról, és azt isszák, amit kapnak. ha egymás hülyeségeit kapják, akkor azt.
mondjuk mindezt azzal a tudattal mondom ráadásul, hogy ez a hely jó hely.
egyrészt persze szeretnék lazább lenni, de nem megy, csak látszatra. így én már régóta megöregedtem, meggyőzhető vagyok ugyan, de ahhoz valódi érveket várok.
másrészt tényleg megöregedtem, ma a buszon (diákjárat kolesz felé haza, este), hol nagyjából velünk együtt volt 21 év az átlagéletkor, na ott nagyjából majdnem elordítottam magam, hogy akkor most mindenki kicsit elhallgat, beszélgetést kettő hangerővel lejjebb vesz, és különbenis, mit tanított neked az anyukád, hogyan utazunk a buszon. aztán hagytam, most utólag vicces, hogy erre tényleg gondoltam.
a vontatott beszéd (szótagonkénti szünetek plusz e betűk minden m és n után) mellé (számomra idegbaj, muszáj szólnom) felsorakozott a kakipukistb repertoár újra (áldottnyár, szépvoltál), de annál cifrább a dolog, mert ha eddig vicces volt mindez, akkor most ez tényleg a "vicc Himalájája", egy-egy kipécézett szavon ('bazi', 'kaki', 'pisa') félórákig képes tipródni (értsd egymás után mondogatja fél órán át percenként háromszor), azonkívül megérkezett a lelőlek és a mondhatokvalamit?-korszak is. a mamit múltkor nemes egyszerűséggel felrobbantották az oviba érkezéskor (az nem bírt kiderülni, végülis most ezt g csinálta, vagy csak a szokásos furagyerek ovistárs, de mindenképpen gáz a viccesség közepette).
egy szó mint száz, remélem, lassan elkezdik ott is a foglalkozásokat, kicsit ebből a legelőre kicsapjuk, s majd ők játszanak úgyis-dologból (nyilván számomra) kellene egy kis rendszer, agytorna, valódi elfoglaltság. persze, tudom, négy éves. természetesen első a játék és a barátkozás, nem kérdés. és persze, itthon sem minden tejfel. ezzel együtt ezek a gyerekek olyanok mint a szivacs, isszák az infót a világról, és azt isszák, amit kapnak. ha egymás hülyeségeit kapják, akkor azt.
mondjuk mindezt azzal a tudattal mondom ráadásul, hogy ez a hely jó hely.
egyrészt persze szeretnék lazább lenni, de nem megy, csak látszatra. így én már régóta megöregedtem, meggyőzhető vagyok ugyan, de ahhoz valódi érveket várok.
másrészt tényleg megöregedtem, ma a buszon (diákjárat kolesz felé haza, este), hol nagyjából velünk együtt volt 21 év az átlagéletkor, na ott nagyjából majdnem elordítottam magam, hogy akkor most mindenki kicsit elhallgat, beszélgetést kettő hangerővel lejjebb vesz, és különbenis, mit tanított neked az anyukád, hogyan utazunk a buszon. aztán hagytam, most utólag vicces, hogy erre tényleg gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése